Progresszív túlterhelés: ezek a kezdők és a haladók leggyakoribb hibái

Az izomtömeg-növelés alapja a progresszív túlterhelés, aminek lényege egyszerűen az, hogy az izmokat a fejlődés érdekében edzésről edzésre egyre nagyobb terhelés éri. Az ugyanis, hogy mindig ugyanazok az impulzusok érnek egy izmot, a karbantartáshoz elég, az erő- és izomtömeg-növeléshez azonban kevés. Ha tehát azt tapasztalod, hogy egyre könnyebb kivitelezni ugyanazt a gyakorlatot, miközben a testösszetételed nem változik, azt veheted jelzésnek is: a szervezeted üzeni, hogy elég a megszokott rutinból, ideje magasabb fokozatra kapcsolni. 

A progresszív túlterhelés többféle módon alkalmazható: növelhetjük a súlyt, valamint az ismétlések és a szettek számát, ahogy az edzések hosszát, gyakoriságát és intenzitását is. A módszer természetesen nem csak a súlyzózásnál vethető be: az állóképességi sportolók például úgy fejlődhetnek, ha fokozatosan növelik a távot vagy a sebességet, vagy mindkettőt. Mi most a BarBend videója nyomán azt nézzük meg, hogy melyek az erőnléti sportolók leggyakoribb hibái, amelyek az erőnövelés útjában állnak.

1. A hosszú távú fejlődéssel kapcsolatos elvárások 

Klassz dolog, ha egyre nagyobb kihívásokat állítunk magunk elé, ha törekszünk az egyre jobb és jobb teljesítményre, a bökkenő csak az, hogy a testünk nem lineárisan fejlődik. Tegyük fel, hogy kezdőként 68 kg-ot tudsz szabályosan fekvenyomni, és hetente 2 kg-mal növeled a súlyt. A számtan nyelvén ez azt jelenti, hogy egy év elteltével 186 kg-ot leszel képes fekvenyomni. Hűha! Ez tulajdonképpen megegyezik egy 100 kg súlyú elit erőemelő teljesítményével. Túl szép, hogy igaz legyen, ugye? Nos, a gyakorlatban ennél egy kicsit bonyolultabb a fejlődés folyamata.

Igaz, hogy kezdőként eleinte gyorsan fejlődünk, rendszeres gyakorlás mellett hétről hétre egyéni rekordot dönthetünk, ám néhány hónap elteltével annyira lelassulhat a fejlődés folyamata, hogy egyszer csak eljutunk arra a pontra, amikor a testünk nem áll készen egy újabb terhelésnövelésre. Ha ennek ellenére tovább erőltetjük a rekorddöntögetést – ahelyett, hogy más módszereket is bevetnénk a teljesítménynövelés érdekében –, annak komoly sérülés is lehet a vége. A lelkesedés fontos tényezője a sikeres testfejlesztésnek, ám a szép eredmények okozta buzgóság következtében annyira túlterhelhetjük a szervezetünket, hogy aztán kénytelenek leszünk huzamosabb időre kivonni magunkat a forgalomból. Érdemes tehát az egészség, a következetesség és a türelem jegyében edzeni annak érdekében, hogy a fejlődésből soha ne lehessen visszafejlődés.

2. Csak a súlyra fókuszálsz

Azok az erőemelők, akik kizárólag a súly növelése révén törekednek a teljesítménynövelésre, miközben az ismétlések és a szettek számán soha nem variálnak, sokszor meggondolatlanul váltogatják a különböző gyakorlatokat és edzésprogramokat, hogy megtalálják a számukra tökéletes, a lehető legnagyobb súly emelését lehetővé tevő edzésmódszert. (Többek között így szoktak el-elmaradozni a lábnapok is.) Chris Ruden erőemelő szerint sincs értelme beáldozni az edzésrutin 90 százalékát azért, hogy nagyobb súlyokkal dolgozhassunk, főleg mert a súly csak az egyik a teljesítménynövekedést lehetővé tevő tényezők közül.

Bret Contreras pedig, akit az erőnléti edzés világában csak Farizomfickóként (The Glute Guy) emlegetnek, az alábbiakat írja ezzel kapcsolatban:

„Gondoljunk csak bele: az 50 fontról (22, 67 kg) 55 font súlyra (24,95 kg) váltás 10 százalékos ugrást jelent, míg a 10 fontról 15 fontra váltás 50 százalékos súlynövelést. Nem várhatjuk el senkitől, hogy ekkora ugrás mellett ugyanannyi ismétlést végezzen, mint előző héten, azt viszont igen, hogy ugyanazzal a súllyal egy vagy két ismétléssel többet csináljon, mint a legutóbbi alkalommal. Például amikor kézi súlyzókkal való oldalemelésekkel a hátsó deltaizmot szeretnénk megdolgoztatni, akkor az 5-5 kg súlyból és a 10 ismétlésből kiindulva a következő héten próbáljunk 12 ismétlést végezni ugyanazzal a súllyal. Amikor az ismétlésszám fokozatos növelésével eljutunk arra a szintre, hogy végig tudunk nyomni több, 20 ismétlésből álló sorozatot, akkor növelhetjük a súlyt, mondjuk 2,5 kg-mal.”

A súly növelése tehát csak egy a progresszív túlterhelés lehetséges módszerei közül, és a tapasztaltak szerint sokkal jobban járunk, ha az ismétlésszám fokozatos növelésével vagy adott súly és ismétlésszám mellett a végrehajtáshoz rendelkezésre álló időtartam fokozatos csökkentésével készítjük fel az izmokat a (nem sokkal) nagyobb súllyal való munkavégzésre.

3. Vagy épp ellenkezőleg: kerülöd a nagy súlyokat  

A progresszív túlterheléssel kapcsolatos leggyakoribb hibák közé tartozik a másik véglet is: amikor a sportoló az ismétlések és szettek számának növelésére helyezi a hangsúlyt, miközben a súlyok variálásával egyáltalán nem foglalkozik. A probléma ugyanaz: egy ház megépítéséhez mindenképpen szükség van kalapácsra, de attól, hogy van egy kalapácsunk, még nem feltétlenül lesz stabil házunk is. A teljesítmény maximalizálása és a változatos terhelés érdekében érdemes valamennyi rendelkezésre álló eszközt bevonni a munkavégzésbe. Adunk is mindjárt néhány ötletet, amelyekkel nemcsak változatosabbá, de sokkal hatékonyabbá is teheted az edzéstervedet.

Progresszív túlterhelés a gyakorlatban

Contreras összefoglalója alapján íme 12 példa arra, hogy milyen módszerekkel ültetheted a gyakorlatba a progresszív túlterhelés elvét: 

• Ugyanaz a súly – megnövelt mozgástartomány.
• Ugyanaz a súly és ugyanaz az ismétlésszám – szabályos, tökéletes kivitelezésre törekvés, azaz a gyakorlat hatékonyságának növelése.
• Ugyanaz a súly – nagyobb ismétlésszám.
• A súly növelése.
• Ugyanaz a súly és ugyanaz az ismétlésszám – rövidebb pihenőidő az egyes szettek között.
• Ugyanaz a súly – nagyobb sebesség, vagyis a gyakorlat intenzitásának növelése.
• Ugyanannyi idő alatt több ismétlés végzése.
• Ugyanannyi munka végzése kevesebb idő alatt.
• Ugyanazon súllyal és ugyanazon ismétlésszám mellett több szett végzése.
• Ugyanaz a súly és ugyanaz az ismétlésszám – gyakoribb edzések, vagyis a heti edzések számának növelése.
• Ugyanazon munka végzése a testsúly folyamatos csökkenése mellett, azaz a relatív terhelés növelése.
• Ugyanazzal a súllyal dolgozva a technikai bukás elérése, majd például erőltetett ismétlésekkel, negatívokkal, piramismódszerrel, statikus tartással vagy félismétlésekkel az izmok szuperkompenzációra kényszerítése. (A technikai bukás utáni erőltetett ismétlés azt jelenti, hogy akkor sem hagyjuk abba az ismétléseket, amikor már helytelenül végezzük a gyakorlatot, ilyenkor általában egy spotter segít a végrehajtásban.)

Az eredményes erőnöveléshez eleinte elegendő lehet a szorgalmas edzés is – természetesen a gyakorlatok helyes kivitelezésének elsajátítását követően –, ahhoz azonban, hogy a fejlődés hosszú távon fennmaradjon, az edzéstervezés alapelveivel is tisztában kell lennünk. Ha még több hasznos infót olvasnál a témában, kattints ide.