olcsó lecsó

Ehetjük önmagában, vagy tojással dúsítva, de sokan arra esküsznek, ha szalonna és kolbász is kerül bele. Még befőttnek is ideális a téli hónapokra előre készülve. Ez a paprikás-paradicsomos gyorsétel a nyári szezon egyik slágere, nem véletlenül. Ha megfelelően készítjük el, bármely diétában megállja a helyét. 

Csak hagyma, paradicsom és paprika szükséges az alaprecepthez, s máris pár perc alatt kész a lecsónk. A tipikus nyári étel nem véletlenül olyan kedvelt az egész országban, a hasonló fogások, melyek sok lédús zöldség összefőzésének eredményei, a legtöbb környező állam jellegzetes konyháinak is alapdarabjai. 

Tök, cukkini vagy padlizsán is kerülhet bele

Az évszázadok folyamán a világ több pontján is kialakultak a lecsóhoz hasonló ételek. Nem is csoda, hiszen a friss idényzöldségek páratlan vitamintartalmukkal egyszerűen és hatékonyan töltik fel szervezetünk raktárait. A paprika és a paradicsom is hamisítatlan nyári zöldségféle, melyek az európai tájak éghajlati körülményei között annak ellenére otthon érzik magukat, hogy valójában nem is őshonosak a kontinensen. Mivel minden konyhakertben jelen lévő, egyszerűen termeszthető, kis helyigényű növényekről van szó, gyorsan kedvelt alapanyaggá váltak szerte Európában. Ízviláguknak köszönhetően jól mutatnak a legtöbb egyéb nyári zöldséggel párosítva. 

A franciák ratatouille-ja is egyfajta lecsó, igaz, ebbe az ott népszerű egyéb zöldségek, padlizsán, cukkini vagy tök is kerülhet. Padlizsánnal készül izraeli verziója, a saksuka is. Bár jóval tartalmasabb fogás, a Szerbiában igen népszerű, agyagedényben sütött gyuvecs is hasonló jellegű, a zöldségek mellé a rizs és a hús is kerül a cserépbe. A sütőben sült egytálételt sokszor tejföllel együtt eszik. Hasonló, régi rác étel az omácska is. 

Az ottomán törökök menemenje pedig leginkább a mi tojásos lecsónkra hasonlít, melyről az 1930-as években Karinthy Frigyes is megemlékezett. Az író kedvenc eledele a bevert tojásos lecsó volt, s örömünnepet ült, amikor ez került az asztalára. 

Évszázadokig mérgezőnek hitték

Hogy mikor vált a magyar konyha szerves részévé a lecsó, az a mai napig kutatás tárgyát képezi. Mivel a paradicsom és a paprika is Amerika felfedezését követően került csak Európába, biztosan kijelenthetjük, hogy nem egy olyan étellel van dolgunk, amit a honfoglaló magyarok is megfőzhettek.

A budapesti külterületeken megjelenő nagy kertészetekben a kiegyezést követő időszakban kezdtek ugyanis nagy mennyiségben paprikát, illetve paradicsomot termeszteni, és ekkor jöttek rá az emberek, hogy a paradicsom egyáltalán nem mérgező, és nem csak dísznövénynek alkalmas. Ez a tévhit ugyanis évszázadokig tartotta magát, így a vitamindús bogyós gyümölcs nem is volt jelen a konyhaművészetben ezt megelőzően. 

Minden ízében vitamin

A lecsó alapját jelentő zöldségek önmagukban is jótékony hatásúak, hiszen vitaminban gazdagok. Szaftját a dinsztelt hagyma adja, ez kerül először a zsiradékra a serpenyőben. Érdemes bőkezűen bánni vele, mert nem csak magas a C-vitamin-tartalma, egyéb egészséges összetevőket, B1-, B2-vitamint, flavonoidokat, nikotinsavat, vasat, jódot, káliumot, kalciumot, foszfort, szelént és cinket is tartalmaz. Amellett, hogy igazoltan immunerősítő hatású, segítség lehet az érelmeszesedés megelőzésében, a szívroham rizikójának csökkentésében is.

A lédús, magas cukor- és C-vitamintartalmú paradicsom nagy mennyiségű fogyasztása a hasnyálmirigyrák és a petefészekrák esetében egyaránt pozitív hatású lehet. 

A paprikáról pedig mindannyian tudjuk, hogy az egyik legnagyobb C-vitamin-forrással bíró élelmiszer, száz gramm nyers paprika 70–250 mg C-vitamint tartalmaz a fajtától függően. Olyan vegyületek is megtalálhatóak benne, melyek segíthetnek szervezetünknek megelőzni a rákos megbetegedéseket. Ha a csípős változatait is beleszeleteljük az ételbe, megfelelő mennyiségű kapszaicinhoz juthatunk, mely segíthet a daganatok kialakulásának megelőzésében is. A lecsóba kerülő fűszerpaprika-őrlemény karotinoid sejtjei pedig a forró olajban feloldódva támogatják leginkább szervezetünk egészségét.