Tahtib, limalama, karate, taekwondo, capoeira – a világ különböző kultúráiból származó harcművészetek. Ahogy az elnevezésből is kiderül, a harcművészet az ember ősi védekező és támadó ösztöneit alapanyagul felhasználó művészet, mind testi, mind szellemi oldalról megközelítve. A küzdősportokkal ellentétben a harcművészetek nem a küzdésre és a győzelemre összpontosítanak, hanem az „alkotásra”, egy magasabb rendű elvvel való harmónia kialakítására és az önmegvalósításra. Versenyről természetesen a harcművészetek esetében is beszélhetünk, ám az nem a ringben, hanem inkább az életben, a gyakorló mindennapjaiban játszódik – pont ebben rejlik a harcművészetek tanító és fejlesztő ereje.
A Medium cikke nyomán összeszedtük a legfontosabb érveket, amelyek a harcművészetek gyakorlása mellett szólnak.
1. Önfegyelem
Fegyelmezettnek lenni egyfelől azt jelenti, hogy képesek vagyunk uralkodni a bennünk feltörő káros érzelmeken, indulatokon, másfelől azt, hogy a kényelmetlen, nehéz helyzetekben is az elveinkhez és elhatározásainkhoz következetesen ragaszkodva irányítjuk magunkat.
Önfegyelem nélkül a legtehetségesebb gyakorlóból sem lehet igazi harcművész. És míg az adottságainkra nem sok ráhatásunk van, az önfegyelem fejleszthető, mégpedig egy harcművészet gyakorlása révén különösen hatékonyan fejleszthető képesség. Télen-nyáron minden másnap hajnali fél ötkor kelni, hogy részt vegyél a közös edzéseken, na az például komoly önfegyelmet igényel, de megéri gyakorolni, hiszen nemcsak önmagunkról tanulhatunk ezáltal rengeteget, de az élet valamennyi területén a javunkra válik a higgadt, fegyelmezett hozzáállás elsajátítása.
2. Rugalmasság
Ha csak egy olyan filmet is láttál, amiben Bruce Lee, Jackie Chan vagy Jean Claude Van Damme szerepel, akkor bizonyára feltűnt, mennyire hajlékonyak ezek a hírességek. Legyen szó karatéról, kungfuról, kick-boxról, tajcsiról, taijutsuról, egy harcművészet gyakorlásához a flexibilitás fejlesztése is hozzátartozik, és ez alatt nem csak a testi rugalmasságot kell érteni.
Az önfegyelem mellett a mentális rugalmasságnak is fontos szerepe van az elénk gördülő akadályok leküzdésében, valamint abban, hogy megfelelően kezeljük a konfliktushelyzeteket. „A lelki rugalmasság azt jelenti, hogy valaki képes megváltoztatni a gondolkodását egy adott helyzetről, el tudja engedni azokat a megoldási módozatait, amelyek nem működnek, és megpróbálkozik mással” – írja Szalay Ágnes pszichológus nemrég megjelent cikkében. Pszichés rugalmasság hiányában nagy az esélye annak, hogy beleragadunk a félelmeinkbe, aggodalmainkba és a magunkkal kapcsolatos kétségeinkbe, a harcművészetek gyakorlása révén azonban mindez elkerülhető.
3. Hatékony önvédelmi technikák
Szellemiségük, filozófiájuk és technikai repertoárjuk révén a keleti harcművészetek megtanítanak arra, hogy hogyan védhetjük meg magunkat sikeresen, amikor agresszíven lépnek fel velünk szemben. Legyen szó verbális vagy fizikai bántalmazásról, váratlan utcai támadásról, zaklatásról vagy egy kibontakozóban lévő párkapcsolati erőszakról, a megfelelő tudás és az elsajátított önvédelmi gyakorlatok birtokában pánikolás helyett tudatosak maradhatunk, sokkal magabiztosabban léphetünk fel, és ezáltal nagyobb eséllyel védhetjük meg magunkat a vészhelyzetekben – vagy előzhetjük meg azokat.
Az önvédelem gyakorlásához természetesen hozzátartozik a helyzetfelismerési és döntési képesség fejlesztése is: nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha leállunk verekedni a támadóval, sőt minden támadás esetén arra kell törekedni, hogy kilépjünk a konfliktushelyzetből: ha tehetjük, mielőbb és minél messzebbre kell kerülnünk a bántalmazótól, ha pedig erre nincs lehetőségünk, akkor a megfelelő kommunikációt és/vagy technikát alkalmazva hatástalanítjuk az illetőt, majd elmenekülünk. Az önvédelem nem az erőfitogtatásról szól, hanem arról, hogy ép bőrrel megússzunk egy támadást.
4. Önbizalom
Önbizalmunk egy részét meghatározhatja a genetikai örökségünk, jó részét viszont életünk tapasztalataiból építjük fel. Ha többször megméretteted magad új területeken, sok sikeres kihívásról van tapasztalatod, akkor ezek automatikusan beépülnek, és erősítik a hitedet önmagadban.
Legyen szó katák gyakorlásáról, rövidkard használatáról vagy párharcról, egy harcművészet elsajátítása során kihívások sorával találjuk magunkat szembe: számtalan lehetőségünk nyílik arra, hogy feszegessük a határainkat, hogy próbára tegyük mentális és fizikai erőnket, állóképességünket, kitartásunkat, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel és felülírjuk önkorlátozó hiedelmeinket – és ezáltal fejlődjünk, erősebbek és magabiztosabbak legyünk.
5. Erő, kitartás
Az előbbiek értelmében nem meglepő, hogy a dzsúdó, a muaj thai, a karate, a jiu-jitsu és társaik a mentális erőt is fejlesztik. Ahhoz, hogy tökéletesítsük a különböző technikákat, valamint hogy bírjuk a fizikai terhelést és a perceken át tartó kimerítő küzdelmeket, fejben is kitartónak kell lennünk. Minél többet gyakorlunk, annál jobb lesz a pszichés állóképességünk, ami stresszhelyzetekben nagy hasznunkra válhat.
6. Jobb kognitív képességek
Ebben az egyre nagyobb iramban változó világban és a végtelen ingerözönben, ami nap mint nap ránk zúdul, nem egyszerű a figyelmünket egy dologra összpontosítani, az aktuális feladatainkra koncentrálni, és sokszor az is lehetetlennek tűnik, hogy teljesen ki tudjunk kapcsolni és a maga teljességében megélni egy-egy pillanatot.
Pedig mind a jóllétünk, mind a kognitív teljesítményünk érdekében fontos, hogy megtanuljuk kizárni az elménkből a zavaró tényezőket, hogy megtanuljunk a jelenben lenni, és elmerülni a részletekben, ha arra van szükség. Egy harcművészet gyakorlása, akárcsak a rendszeres meditálás, ebben is rengeteget segít. Gondolj csak bele, mennyire intenzíven irányítjuk és tartjuk a figyelmünket a jelen pillanatra egy-egy technika vagy páros gyakorlat végrehajtása közben. Ha figyelmetlenek vagyunk vagy túl lassan reagálunk egy támadásra, könnyen le is sérülhetünk. A fókuszálás, a feszített koncentráció gyakorlása ráadásul nemcsak a dojo falai között vagy egy utcai támadás során válik hasznunkra, de a munkahelyi teljesítményünkön vagy a tanulmányi eredményeinken is meg fog látszódni.
7. Közösségi élmény
Nem mellékes szempont a szoros kötelék sem, ami a gyakorlóterem tagjai, az edzőtársak és a sensei/sifu/mester/instruktor között kialakul az évek során. A közös gyakorlások, értékek és élmények, a tanítások, a testi kontaktus, a tapasztalatcserék, az együtt fejlődés lehetősége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyfajta családi közösséggé kovácsolódjon össze a csapat. Egy olyan befogadó és elfogadó közösséggé, ahol otthon érezheti magát az ember, mert nem számít, honnan jött, egyenrangú félként fogják kezelni.
Egy olyan összetartó csapattá, ahol mindenki tiszteli és becsüli a másikat, és amelynek tagjai figyelnek és vigyáznak egymásra. Jól hangzik, nem igaz?
8. Szélesebb látókör
Miközben elmélyülsz egy harcművészet rejtelmeiben, rengeteg érdekes és hasznos dolgot tanulhatsz annak hátteréről, gyökereiről és szellemiségéről, ezáltal a különböző kultúrák történelmére, életvitelére és világképére is nagyobb rálátásod lehet.
Vannak, akik azért nyitnak egy bizonyos harcművészet iránt, mert rajonganak a brazil, a japán, a kínai, a thai vagy a dél-afrikai kultúráért, és a gyakorlás révén szeretnének még közelebbi kapcsolatba kerülni vele. És vannak, akiket éppen a harcművészetek tesznek nyitottá más kultúrák iránt, akár annyira, hogy otthonülőből világjáró kalandorrá váljanak – és ezzel még jobban szélesítsék ismereteiket és látókörüket. Bármi is legyen az ok és az okozat, abban biztos lehetsz, hogy a harcművészetek által rengeteget tanulhatsz – önmagadról és a világról egyaránt.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
