Az út mentén található gyógynövények számtalan fajtájából már csak keveset ismerünk. A népi gyógyászat tudománya nagyszüleinkkel együtt lassan kihal, holott számtalan, hétköznapi problémára és betegségre, kellemetlen állapotra nyújtanának megoldást a gyógyító növények. Mi azonban nagy részüket már csak az öregek meséiből vagy szépirodalmi olvasmányainkból ismerjük, például a papsajtot is.
Ha az idősebb generációt kérdezzük, minden bizonnyal papsajt néven említik majd a közönséges mályvát, mely a nyár végén, az ősz elején kedvelt csemegeként szolgált az elmúlt korok fiataljai számára. A gyógyító, útszéli növény nemcsak finom, de a köhögés csillapítására, vízhajtóként és gyulladáscsökkentésre is alkalmas.
Már az ókori görögök is termesztették a papsajtot gyógyító hatása miatt. A kerek- vagy kislevelű mályvának is nevezett papsajtmályva, utak, kerítések mentén, öreg falak tövében és törmelékhalmokon terem. Maria Treben, a híres, gyógynövényekkel is foglalkozó osztrák írónő szerint csak lakott területeken fordul elő. Mint írja, ha a papsajtra a településektől távol akadunk rá, biztosak lehetünk benne, hogy egykor ott ház vagy majorság állt. A növény nevét sajtra emlékeztető ízvilágú terméséről kapta.
A papsajt minden része gyógyító hatású
A papsajt leginkább a félárnyékos és a napsütéses élőhelyeket kedveli. A talaj szempontjából nem túl igényes, de a magas sótartalmú vagy nehézfémeket tartalmazó talajt nem szereti. Zöldségként és gyógynövényként is felhasználják, arra azonban figyelni érdemes, hogy a talaj nitráttartalma feldúsulhat a levelekben. Mivel szárazon fogyasztva valamennyit veszít gyógyhatásából, ezért érdemes azon frissiben elfogyasztani a szakember szerint.
Virágját, levelét és szárát júniustól szeptemberig gyűjthetjük.
A mai kertrendezési trendek, a látványos, egységes, gazmentes udvarok nem kedveznek a gyógynövényeknek, így a papsajtnak sem, ami szélesen szétterülő hajtásaival nem mindenki számára kellemes látvány. Pedig gyógyhatása miatt ennek a növénynek is meglenne a helye közvetlen környezetünkben. A levelek és a virág nyálkaanyagokat, kis mennyiségben cseranyagokat tartalmaznak, mely nyálkahártya-összehúzó képességet kölcsönöz neki.
Gyulladáscsökkentő, gyógyító növény
A papsajtot leggyakrabban a gyulladt nyálkahártyák gyógyítására alkalmas tea formájában alkalmazzák. Gyomorhurut, hólyaghurut esetén, a gyomor és a belek, valamint a szájüreg gyulladásos megbetegedéseinél is nagy hasznát vehetjük, de ismert a gyomor- és bélfekély gyógyítására való alkalmazása is, melyet klinikai vizsgálattal is igazoltak.
Levest is készíthetünk belőle, árpagyönggyel, azaz gerslivel. Érdemes azonban arra figyelni, hogy ha zöldségként használnánk fel, csak a főzési folyamat végén keverjük a leveleket az ételbe.
Elhúzódó hörghurut, bronchitis, köhögés és erős rekedtség esetén különösen ajánlott, de heveny gége- és mandulagyulladás, valamint szájszárazság ellen is alkalmazható, ehhez a népi gyógyászatban öblögető folyadékot készítenek.
Maria Treben szerint külsőleg is alkalmazhatjuk, például lábdagadás ellen. Erre ő a lándzsás útifűvel vegyített hideg vizes ázatát javasolja, melyet használat előtt kell csak felmelegíteni. Alkalmazhatjuk külsőleg különféle bőrproblémák, például ekcéma gyógyítására is.
Ha már elvirágzott, és véget ért termő időszaka, akár a gyökerét is elfogyaszthatjuk. Magas fehérjetartalma miatt a sportolók számára is kiváló alkalmankénti hozzávaló lehet a fehérjepótlás során.
Amennyiben egy másik, gyógyító gyökérzöldség jótékony hatásaira is kíváncsi vagy, olvass tovább!
