Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több mint egy év után július 6-án lépett ki szimulált marsi otthonából az a négy önkéntes, akik arra vállalkoztak, hogy kipróbálják, milyen lenne az élet a vörös bolygón.
Véget ért az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA több mint egyéves szimulációja, amely a marsi életkörülményeket volt hivatott vizsgálni. A négy önkéntes 2023. június 25-én lépett be különleges otthonába, és több mint egy év után, 2024. július 6-án hagyta el azt. A szimuláció csak az első a NASA hasonló projektjei közül, még két hasonló küldetésre keresnek vállalkozókat.
A négy önkéntes, Kelly Haston, Ross Brockwell, Nathan Jones és Anca Selariu nem űrhajósok, hanem egyszerű amerikai állampolgárok, akik megfeleltek a NASA által támasztott követelményeknek. Ezek a következők voltak: legyenek 30 és 55 év közötti, egészséges, nemdohányzó amerikai állampolgárok (vagy legyen állandó amerikai lakcímük), rendelkezzenek természettudományos diplomával, minimum 1000 órányi repülési tapasztalattal és beszéljenek jól angolul. Nem volt tehát a jelentkezőknek speciális előélete, ami különösképpen felkészítette volna őket a kihívásokra: a Chapea-program célja pont az volt, hogy megvizsgálja, hogyan tudnának boldogulni az első telepesek a Marson.
Így hagyták el az önkéntesek marsi ottonukat 378 nap után először:
Kihívások várták az önkénteseket nap mint nap
A közel 160 négyzetméteres lakóhelyiséget úgy alakították ki a houstoni Johnson Űrközpontban, mintha az a Marson lenne: a 3D-s technológiával „nyomtatott” Mars Dune Alpha létesítményt az önkéntesek az egy év alatt nem hagyhatták el, és mindennapjaik is úgy teltek, mintha a vörös bolygón lennének. Ennek megfelelő kihívásokkal kellett szembenézniük. Azon túl, hogy el voltak zárva a külvilágtól, a Földdel történő kommunikáció késleltetve volt, pont úgy, mintha 230 millió kilométer távolságból érkezne a jel.
Vagyis 22 percbe telt, míg átért az elküldött jeladás, és újabb 22 percbe, míg a válasz is visszaérkezett.
Az önkénteseknek a bezártságon és az elszigeteltségen kívül a rendelkezésre álló erőforrások végességével is szembe kellett nézniük. „Nem használhattuk föl gyorsabban az erőforrásokat, mint ahogyan azokat újra lehetett termelni, és nem termelhettünk több hulladékot, mint amennyit újra erőforrásokká lehetett feldolgozni” – mondta a küldetés végén tartott sajtótájékoztatón az egyik önkéntes, Ross Brockwell repülőmérnök.
Ezekben a helyiségekben laktak több mint egy éven keresztül:
Az előre csomagolt, tartós élelmiszerek kiegészítésére például maguknak kellett növényeket termeszteniük – természetesen nem a szabadban, hiszen a „bunker” közvetlen környezete is a marsi viszonyokat mintázta. Ennek megfelelően az épületből csak megfelelő védőruházatban léphettek ki, és így kellett elvégezniük a karbantartási munkákat is lakóhelyükön, illetve a környék felderítése is így zajlott. Az önkéntesek még felderítő sétákra is indulhattak a „Marson”, amely kivitelezéséhez a NASA VR-technológiát (virtuális valóság) is igénybe vett. A négy vállalkozónak váratlan helyzeteket is meg kellett oldania: például bizonyos berendezéseknek a NASA által előre eltervezett elromlásával is meg kellett küzdenie.
„Van egy kis terület, amely a kialakított környezet része, ahova ténylegesen kimehetnek és szimulált űrsétákat tehetnek, mintha a Mars felszínén lennének”
– mondta korábban Suzanne Bell, a NASA egyik munkatársa. A lakóhely belsejében pedig a hálószobák mellett fürdőszoba, konyha és nappali, valamint egy apró konditerem és mosoda kapott helyet.
Felkészülés a Mars meghódítására
A Chapea-programmal a NASA célja, hogy felkészüljön a vörös bolygó kolonizálására. Erre persze nem érdemes a közeljövőben számítani, hiszen például a szimulált marsi környezetben történő élet vizsgálatának ez a 378 nap még csak az első lépése volt. Két újabb hasonló kísérlet követi majd ezt, amelyek elsődleges funkciója az, hogy segítségükkel ki lehessen szűrni az egyes csapatok tagjainak sajátosságaiból következő eltéréseket, és az adatokat összehasonlítva és feldolgozva arra lehessen koncentrálni, hogy mik azok az általános kihívások, amelyekre ilyen körülmények között számítani lehet, illetve milyen általános tanulságokat lehet levonni a tapasztalatokból.
„Megvizsgáljuk, hogyan tudjuk a legjobban segíteni az emberi szervezetet ilyen körülmények között. Kezdjük látni, mire lesz a leginkább szüksége a jövő embereinek”
– mondta Bell. A szimulációk során megszerzett adatok a Hold tudományos felderítését és újbóli meghódítását célzó Artemis-program szempontjából is felbecsülhetetlen jelentőségűek. A tervek szerint a Chapea-program következő fejezete 2025 tavaszán kezdődik.
Olvasd el, pontosan hogyan is történt az első Holdra-szállás 55 évvel ezelőtt.
