Az evolúció minden tekintetben felkészítette testünket a természeti elemekkel való megküzdésre. De van, amikor kellemetlennek tartjuk azokat a folyamatokat, melyek az életben maradásunkat szolgálják. Akár bele is halhatunk, ha túlzásba visszük bizonyos szerek használatát.
Testünk hőszabályozó funkcióinak legalapvetőbb eleme az izzadás. A verejték hűsít, így képesek vagyunk a szervezetünk egészségét megőrizni a nagy melegben is. Bár életben maradásunkhoz szükséges, mégis, a történelem folyamán rengeteg módszerrel igyekeztünk megakadályozni ezt a sokszor kellemetlen melléktünetekkel járó védekezési mechanizmust.
Az izzadság bőrünk verejtékmirigyeinek a váladéka, mely a vízen kívül mintegy egy százalékban tartalmaz egyéb alkotóelemeket, például nátriumot, káliumot, magnéziumot is, pH-szintje enyhén savas vagy semleges. Az, hogy kinek mennyi verejtékmirigye, és milyen mennyiségben termeli, a környezeti feltételektől, például a külső hőmérséklettől, illetve az ember egyéni tulajdonságaitól függ. Utóbbiak egyrészt öröklöttek, másrészt akár a nemünktől függőek is lehetnek. Optimális esetben átlagosan 3 millió apró kis mirigy segít a hőmérséklettel való küzdelemben.
Kellemetlen, de hasznos
A verejtékmirigyek extrém körülmények között egy nap alatt akár 10-12 liternyi izzadságot is termelhetnek, az elképesztő mennyiség igazán kellemetlen lehet, de szükség van rá ahhoz, hogy életben maradjunk a nyári hőségben.
Az izzadság bőrön keresztüli párolgása az, amely segít a test hűtésében, a folyadék mennyiségét a hipotalamusz szabályozza, s csökkenti az erekben és vénákban lévő vér hőmérsékletét. Az izzadást a meleg mellett a fizikai munka, a testmozgás és a stressz is fokozhatja. Ha lázasak vagyunk, ez akadályozza meg a túlmelegedést.
Ásványianyag-tartalmától függően megfelelő testhigiénia mellett is szagokkal járhat együtt, s emiatt hajlamosak vagyunk arra, hogy különféle kemikáliákkal fedjük el vagy akadályozzuk meg.
Bár számtalan kutatás született, mely a verejtékmirigyek működésével kapcsolatos, illetve az izzadás fiziológiás előnyeit hivatott alátámasztani, ez az a területe a tudománynak, melyben még mindig számtalan kérdőjellel találkoznak a szakemberek. Az azonban bizonyos, hogy izzadás nélkül rövid úton meghalnánk.
Optimális belső hőmérsékletünk 37 fok körül van, kánikula idején azonban az ennél alacsonyabb külső hőmérsékletet is kínzónak érezhetjük, testünk felforrósodik, ereink kitágulnak, s beindulnak a verejtékmirigyek is. Amennyiben a szervezetünk víztartalmát tartósan csökkenti a hőség elleni védekezés, és nem pótoljuk az így elvesztett folyadékot, az az agyunkra és a keringésünkre is negatív hatással lehet.
Mivel az izzadással a test vizet és sót veszít, testünk túlmelegedhet, ami izomgörcsöket is okozhat, extrém esetben a szívizom is veszélybe kerülhet. 42 fokos tartós külső hőmérséklet a határa annak, hogy károsodás nélkül megússzuk.
Vannak, akik képtelenek izzadni
S míg az emberek többsége szinte egész életében küzd ez ellen a testfunkció ellen, egy ritka betegségben szenvedők számára az izzadság hiánya és nem a jelenléte keseríti meg a mindennapokat.
Tízezer emberből hetet érint az a kór, mely jelenleg nem gyógyítható. Számukra a nyári kánikula végzetes is lehet, ha nincsenek megfelelő eszközeik testük lehűtésére. Az ektodermális diszpláziának nevezett rendellenességet csak tüneti kezeléssel lehet enyhíteni. S míg ezek a betegek mindent megtesznek azért, hogy izzadhassanak, az emberek jelentős része folyamatosan tesz a kellemetlen testszagokkal járó verejtékezés ellen.
Bár hazánkban tényleg nagyon ritkán fordul elő ekkora hőség, Dél-Európában már egyre gyakrabban fordul elő, hogy a déli melegben 40 fok fölé szökik a hőmérő higanyszála. Amennyiben öltözetünkkel vagyizzadásgátló szerekkel megakadályozzuk a verejtékezést, egészségünket is kockáztathatjuk. Alig negyedórát élnénk túl ekkora melegben. A dezodorok, amennyiben alumíniumot is tartalmaznak, ténylegesen képesek csökkenteni a hűtést szabályozó testnedvet azáltal, hogy dugót képeznek a verejtékmirigyekben. Bár korábban a rákkal és az Alzheimer-kórral is összefüggésbe hozták a használatukat, a tudományos kutatásoknak nem sikerült egyértelmű összefüggéseket kimutatni a dezodorok használata és a betegségek között.
