A parfümkészítők kedvelt virága az az apró kis kék tavaszi csoda, ami úton-útfélen megterem, de csak kevesen tudják róla, hogy nem csupán az illata kellemes, hanem az aszpirinhez hasonló lázcsillapító hatása is van. Emellett hurutoldó, hatékonyan enyhíti a megfázás, valamint az influenza tüneteit, és miután szabályozza a vérnyomást, az egyes szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére is alkalmas lehet. Éppen ezért jó, ha nemcsak szagolgatjuk, hanem gyógynövényként is használjuk az ibolyát.
Az ibolyát elsősorban azért nem szokták kigyomlálni, mert üde színfoltja a tavaszi kerteknek. Ez a kis vadvirág azonban az egyik legértékesebb növénye lehet az udvarnak, miután gyógyhatású, valamint levelei és virága még ehetők is. Ám fogyasztani csak a kék és fehér virágú ibolyát szabad, a sárga ibolyát azonban tilos. A virág színétől függetlenül az ibolya gyökere nem javasolt fogyasztásra, mert hányingert és hányást okozhat.
A rákgyógyításban is hatékony
Számos tudományos vizsgálat igazolja, hogy az ibolyának több jótékony hatása van az emberi szervezetre. Már egy sok évtizeddel ezelőtti tanulmányban összehasonlították az ibolyalevél C-vitamin-tartalmát a narancséval, az A-vitamin-tartalmát pedig a spenótéval. Ez a kutatás arról számolt be, hogy az ibolya kétszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint az azonos tömegű narancs, és grammonként több mint kétszer annyi A-vitamin van benne, mint a spenótban. Az ibolya jótékony hatását már több mint száz évvel ezelőtt is alkalmazták. Főként virágszirupot készítettek belőle, amit csecsemők és gyermekek hashajtójaként, köhögéscsillapítóként, köptetőként és gyulladáscsökkentőként is használtak.
Sok európai gyógynövénykutató, mint például az angol Maud Grieve, aki először 1931-ben publikált, megjegyzi, hogy az ibolyát történelmileg rák kezelésére használták. Erre a népi hagyományokon alapuló ismeretre tudományos bizonyítékot is találtak a kutatók, akik kiderítették, hogy az ibolyából készült tinktúra meggátolja az aktivált limfociták szaporodását, valamint kedvezően hat a túlműködő immunrendszerrel kapcsolatos rendellenességek kezelése során is.
Mindemellett bizonyított tény, hogy az ibolya megnyugtatja az idegrendszert és javítja a memóriát.
Továbbá enyhe víz- és hashajtó hatása is van, ezért fogyókúrázóknak vagy méregtelenítő kúrát végzőknek kifejezetten ajánlott. Ösztönzi a máj és a vesék működését, ezáltal felgyorsítja és hatékonyabbá teszi a szervezetben felgyülemlett méreganyagok kiürülését.
Belsőleg és külsőleg is kiválóan hat
Az ibolyát külsőleg hűsítő és hidratáló hatása miatt, belsőleg vértisztítóként és nyirokkeringést serkentő gyógynövényként is használják. Főként teának vagy szörpnek fogyasztják. Az adagolását tekintve fontos megjegyezni, hogy nagy mennyiségben is biztonságosan fogyasztható időseknek, gyerekeknek egyaránt.
Az ibolyalevelekben található nyálkaanyag és oldható rost hasznos a koleszterinszint csökkentésében és a bélflóra helyreállításában. Az ibolya nagy mennyiségben tartalmaz flavonoidokat, antioxidánsban gazdag, gyulladásgátló és vérhígító hatású.
Helyileg az ibolyát borogatásként és kenőcsként használják száraz vagy kidörzsölt bőrre, horzsolásokra, rovarcsípésekre, ekcémára, visszérre és aranyérre, mert hűsítő, nyugtató és gyulladáscsökkentő hatású.
Salátába és süteménybe is kiváló
Az ibolya levelét és virágát beletehetjük salátába, pestóba, szendvicsekbe, de akár krémekbe, pástétomokba is belekeverhetjük. A leveleket és a virágokat a tavasz folyamán többször is betakaríthatjuk. Az ibolya gyakran ősszel újra hajtást hoz, így teszi lehetővé, hogy évente akár kétszer is zsenge, friss virágot fogyasszunk.
Az ibolyaleveleket párolhatjuk, főzhetjük, vagy forrázatként is fogyaszthatjuk. Tápanyagdús sűrítőként levesekbe, főzelékekbe is belekeverhetjük. A virágokkal akár köreteket vagy desszerteket is díszíthetünk, de szép látványt nyújtanak kandírozva vagy jégkockába fagyasztva.
