Kevesen fogyasztják egészségügyi hatásai miatt, pedig az indiai konyhában ősidők óta ismert ennek az élelmiszernek a jótékony hatása. Szezám, tárulj!
A szezámmag az egyik legrégebbi ismert olajos növény, amelyet több mint 3000 évvel ezelőtt háziasítottak. A szezámnak sok fajtája van, többségük vadon él, és Afrikában őshonos, de az általunk is ismert szezámmag, mint latin neve, a Sesamum indicum is mutatja, Indiából származik. Magas olajtartalmának és gazdag, diós ízének köszönhetően a világ konyháinak gyakori összetevője, de – mint a magok vagy diófélék közül jó néhány – egyeseknél allergiás reakciót válthat ki.
Az ókorban afrodiziákumnak tartották
A szezámmagot az emberiség által ismert legrégebbi olajos magnak tartják. A régészek Tutanhamon sírjában is találtak szezámmagot, és a növény szerepel az egyiptomiak által használt gyógynövényeket listázó, úgynevezett Ebers-papiruszon is, amely i. e. 1500 körül keletkezhetett. Az egyiptomiak gyógyító, erőt adó, férfiasságot fokozó hatást tulajdonítottak neki, és sesemtnek nevezték.
Szélsőséges körülmények között is megterem
A szezám népszerűségét és elterjedését valószínűleg igénytelenségének is köszönheti: kiterjedt gyökérzetének köszönhetően olyan területen is képes növekedni, ahol más növények nem teremnek meg, például sivatagok mellett. Sem az aszály, sem a nagy meleg nem tesz nagy kárt a szezámtermésben, de éppúgy nem zavarja a túl sok eső sem. Mindez nem jelenti azt, hogy sötétben és hidegben is megél: a szezám legalább három fagymentes hónapot igényel, valamint ideálisan 23 fok feletti hőmérsékletet ahhoz, hogy magjai elérjék a kereskedelembe hozáshoz szükséges méretet. A miniatűr, három milliméteres magok magháza éréskor szétreped, ekkor nagyon óvatosan betakarítják, majd megtisztítják és hántolják. (A hántolatlan változatot is értékesítik, ez a fekete szezámmag.)
A szezámmag egészséges!
Tanulmányok szerint a szezámmag rendszeres fogyasztása csökkenti mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást; továbbá felveszi a harcot az oxidatív stressz ellen. Nagy arányban tartalmaz telítetlen zsírsavakat, és jelentős mennyiségű A-, B1-, B2- és E-vitamin található benne. Tiamin- és B6-vitamin-tartalma miatt hatékony a gyulladások ellen, hiszen ezek szükségesek a megfelelő sejtműködéshez és anyagcseréhez. A magvakban rákellenes hatású magnéziumot és fitátot is találunk, kalciumtartalma nagyobb, mint a tehéntejé, így csontritkulás ellen is hatásos. Kálium-, foszfor-, magnézium- és vastartalma is jelentős. Akinek magas a koleszterinszintje, jól teszi, ha rendszeresen fogyaszt szezámmagot: lecitin- és szezamintartalma miatt akadályozza az érfalakon a plakk-képződést, koleszterincsökkentő hatással bír, továbbá szív- és érvédő hatással rendelkezik. A lecitin fontos szerepet tölt be az idegrendszer, az agy, a máj, az epe működésében, a magas vérzsír- és koleszterinértékek csökkentésében.
A sokoldalú szezámolaj
A szezámolajat – amelynek használata különösen a japán konyhára jellemző – az éretlen vagy nem megfelelő méretű magokból állítják elő. Marco Polo állítólag Perzsiában kóstolt először szezámolajat, és úgy nyilatkozott: még életében nem kóstolt ilyen finom olajat.
Az intenzív illatú és ízű olajból kis mennyiség is elegendő, ügyeljünk azonban arra, hogy mivel erősen hőérzékeny, sütni nem ajánlott benne: inkább hidegen adjuk hozzá salátákhoz vagy zöldségkrémekhez.
A szezámolaj, amely B-, D- és E-vitaminban gazdag, kutatások szerint akadályozza a melanoma kialakulását, a bőr rosszindulatú daganatos sejtjeinek szaporodását. A szezámolaj nagyon gazdag linolsavban, amelyet a szervezetünk nem tud előállítani, de jótékony hatása van a vesére és a szívre. A szezámolaj kiváló a kiszáradt bőr ápolására, ráadásul képes csökkenteni a fogínygyulladást, valamint használata által mérsékelhető a fogkő keletkezése.
Világszerte kedvelt alapanyag
A szezámmaggal leggyakrabban zsömlék és pékáruk tetején találkozhatunk, pedig számtalan felhasználási módja van. Nyugat-Afrikában a szezámmagot ősidők óta levesek sűrítőanyagaként használják, valamint pörkölés után kávészerű italt állítanak elő belőle. A kínai konyha kedveli a szezámmaggal bevont golyócskákat és a szezámolajat egyaránt, Indiában pedig a szezámmagot karamellizált cukorral keverik össze, majd rudacskákat formálnak belőle, és rágcsálnivalóként fogyasztják. A legnagyobb fogyasztók azonban a közel-keletiek: a szezámpasztából tahini készül, ami a térségben (és már nálunk is) igencsak kedvelt hummusz egyik fontos összetevője. A számos arab országban népszerű édességnek, a halvának is a szezámpaszta az alapja.
Ne egészben nyeljük le!
Mivel az aprócska mag fogyasztásának számtalan egészségügyi előnye van, érdemes a kamrapolcon tárolni belőle. Vegetáriánusoknak különösen hasznos a szezámmag fogyasztása, mivel értékes fehérjéket tartalmaz. Aki emésztési gondokkal vagy érrendszeri betegségekkel küzd, szintén jól teszi, ha rendszeresen használja. Megszórhatjuk vele süteményeinket, a salátákat gazdagíthatjuk, vagy belekeverhetjük a müzlibe, esetleg a rántott ételek panírjába. Fontos azonban, hogy a nehezen elrágható, pici magokat az emészthetőség megnövelése érdekében durvára daráljuk és így fogyasszuk el: ellenkező esetben kevésbé hasznosul a szervezetben.
