Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mutasd a nyelved, megmondom, ki vagy, vagy inkább hogy vagy! Így kezdődik egy rendelés Kínában, hiszen a nyelvdiagnosztika szorosan hozzátartozik a távol-keleti tanokhoz. A nyelv ugyanis olyan, mint egy térkép a kínai orvosok számára.
Egy kínai orvosnak szinte biztosan az lesz az első kérése, hogy öltsd rá a nyelved. A nyelv ugyanis annyira árulkodó számára, mintha egy röntgenfelvételt látna. A hagyományos kínai orvoslás évszázadok tapasztalatai során állította össze a nyelvdiagnosztika rendszerét, mivel nyelvünk színe, bevonata és nedvessége nagyon hasznos információkat árul el a hozzáértő orvos számára. A kínai orvosi szemlélet szerint ugyanis a különböző szerveink a nyelv bizonyos területeihez kapcsolódnak. Akár a talpreflexológiás pontoknak, úgy a nyelv bizonyos részeinek is megvannak a szervi megfelelői.
Ősi tudomány
A régi kínai bölcsek egyik specialitása, hogy a nyelv állapotából következtetni tudnak arra, hogy milyen állapotban vagyunk. Állítólag a nyelvdiagnosztika rendszerét az úgynevezett yersinia pestis idején kísérletezték ki a távol-keleti orvosok, hiszen így nem kellett hozzáérni a pácienshez. A régebbi korokban a kínai emberek havonta megmutatták a nyelvüket az orvosoknak, akik természetesen még más műveleteket is elvégeztek, majd felállították a diagnózist. Egy kínai megállapítás szerint egy egész élet is kevés a nyelvdiagnózis megtanulásához.
Meridiánok
Ahhoz, hogy betekintést nyerhessünk a nyelvdiagnosztika rendszerébe, először meg kell értenünk az úgynevezett meridiánok bonyolult hálózatát. A hagyományos kínai orvoslás leír egy komplex csatornát, azaz meridiánvezetéket, amely különböző pontokat köt össze a testben. Ezen a bonyolult meridiánrendszeren keresztül áramlik szerintük egyebek mellett az életenergia is. A hagyományos kínai orvoslás szerint az olyan alapvető szervek, mint a lép vagy a máj, ezeken a meridiánokon keresztül a nyelvünkhöz kapcsolódnak. Éppen ezért a nyelvünk árulkodik a különböző testrészeink állapotáról, a betegségeinkről és az általános közérzetünkről. S ha még mindez nem lenne elég bonyolult, a nyelv állapotának különböző kombinációit is képesek elemezni a jól képzett kínai orvosok.
A nyelv részei
A hagyományos kínai orvoslás a nyelvdiagnosztika során négy részre osztja a nyelvet: a nyelv hegye, a nyelv közepe, a nyelv gyökere és a nyelv szélei. A nyelv hegye a szív és a tüdő betegségeit mutatja. A lép és a gyomor a nyelv közepén tükröződik. A nyelv gyökere a veséknek, a nyelv szélei pedig a májnak és az epehólyagnak felelnek meg. Így a nyelvdiagnosztika bizonyos belső szervek betegségeire utalhat.
Mi történik egy ilyen vizsgálaton?
Egyszerűen ki kell nyújtanunk a nyelvünket, a doktor pedig alaposan szemügyre veszi az alakját, színét, a felszín esetleges redőzöttségét vagy töredezettségét, a nyelv lepedékének bevonatát és a nyelvünk mozgékonyságát. A nyelvdiagnosztikát természetes fénynél végzik el, és azt kérik a pácienstől, hogy lehetőleg reggel és éhgyomorral jöjjön. Anélkül, hogy mindenféle diagnózisba belemennénk, annyit leszögezhetünk, hogy a normális nyelv rózsaszín és kissé nedves, nem túl hegyes, és nem túl lekerekített, kevés bevonat van rajta. Mindez a szakértő számára arról is árulkodik, hogy rendben van az életerőnk. Ha ettől eltérő állapotot észlel, akkor a kínai orvos következtetéseket tud levonni, és megteszi a javaslatát.
A nyugati orvosok is vizsgálják a nyelvet
Bár a nyugati orvostudomány kevésbé olyan alaposan vizsgálja a nyelvet, mint a keleti kollégáik, mégis figyelemmel kísérik eme szervünk változásait. A nyugati, hagyományos orvoslás a nyelvünk állapota alapján következtetni tud például vashiányos vérszegénységre, emésztési zavarokra, folyadék- vagy táplálékhiányra, májbetegségekre vagy emésztési zavarokra. Különböző fertőzések hatására leválik a lepedékréteg, és úgynevezett málnanyelv alakul ki. De a vastagabb, fehér lepedékréteg is árulkodó az európai orvosok számára.
Figyeljünk a változásokra!
Óva intünk mindenkit attól, hogy otthon és mindenféle szakértelem nélkül messzemenő következtetéseket vonjon le a nyelve állapotáról és az esetleges elváltozásokról vagy az ízlelése megváltozásáról. Azt azonban érdemes megfigyelni, hogy lepedékesebb-e a megszokottnál, esetleg megváltozott-e a színe, és keletkeztek-e rajta árkok, barázdák. Ha a nyelvünk fénytelenebb, megnagyobbodtak az ízlelőbimbói, vagy sokkal lepedékesebb a kelleténél, esetleg furcsa törések mutatkoznak rajta, akkor nem árt felkeresnünk egy szakembert.
