Manapság sajnos egyre gyakoribb, hogy egy-egy ártalmatlan vérvétel vagy rutinellenőrzés során kiderül, hogy bizony a vércukorértékeink nincsenek teljesen rendben, és a kapott laboreredmény valamilyen szénhidrátanyagcsere-zavart jelez. Ilyenkor általában szembesülünk egy sokszor ijesztő diagnózissal, amiről szinte azt sem tudjuk, hogy mit jelent. Ebben a cikkünkben segítünk eligazodni a különböző vércukorproblémákat jelző rövidítések, idegen szavak és elnevezések között.
Mi is az inzulin?
Az inzulin a hasnyálmirigy által termelt hormon, amely szerepet játszik a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok szabályozásában. Az inzulin a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek bétasejtjeiben termelődik, amelyek a szervezetünkbe bevitt cukorra reagálnak és inzulint küldenek a keringési rendszerünkbe. Az inzulin az inzulinreceptorokon keresztül kötődik a test egyes sejtjeihez, így a sejtek glükózt/cukrot vesznek magukhoz, melyet energiaforrásként használnak fel.
Egyes sejtek, mint a máj és az izomsejtek, a felesleges glükózt el is raktározzák, úgynevezett glikogén formában. Ha a szervezetnek hirtelen energiára van szüksége, elsőként a vérben keringő, könnyen elérhető glükózhoz nyúl. Amikor azonban ez elfogy, azaz ebből már nem tudja biztosítani a szükséges energiamennyiséget, a szervezet a tartalékaihoz, azaz a glikogénraktárakhoz folyamodik. A glikogén valójában a test szinte minden szövetében megtalálható, de a vázizmokban és a májban van belőle a legtöbb, ezek a glikogén elsődleges raktárhelyei.
A vércukorszint állandó ellenőrzés alatt van, mivel a máj folyamatosan újraképzi a glükózt, ez pedig biztosítja a vércukor állandó szintjét.
A szénhidrátanyagcsere-zavar több fázisát különböztethetjük meg:
IFG – emelkedett éhgyomri vércukorszint
Általában, de nem minden esetben először emelkedett éhgyomri vércukorszintet tapasztalhatunk, ezt jelöljük az IFG rövidítéssel, amelynek feloldása Impaired Fasting Glucose, azaz károsodott éhgyomri vércukorszint. Ez az eredmény azt mutatja, hogy az éhgyomri vércukorszint valamilyen oknál fogva magasabb, mint a normál érték, azaz a vérben olyan glükózmolekulák is jelen vannak – étkezéstől függetlenül is –, amelyeknek egészséges esetben a sejtekbe beépülve lenne a helyük. Ezt a nem túl kívánatos helyzetet a hasnyálmirigy érzékeli, és az állapot kezelésére elkezdi fokozottan termelni az inzulint, hogy normalizálja a magasabb vércukorszintet. Ennek eredményeképpen úgynevezett hiperinzulinémiás állapot alakul ki, azaz fokozott inzulintermelés kezdődik.
IGT – csökkent glükóztolerancia
Abban az esetben, ha a magas vércukorszint tartósan fennáll, a hasnyálmirigy kénytelen folyamatosan fenntartani ezt a nagyobb mennyiségű inzulintermelést, minek következtében egy idő után az inzulintermelésért felelős bétasejtek elkezdenek kifáradni. A hasnyálmirigy, bármennyire is próbálja, sajnos már nem tudja az ideális és egészséges tartományban tartani a vércukorszintet. Ekkor az tapasztalható, hogy kialakul a csökkent/károsodott glükóztolerancia (IGT, Impaired Glucose Tolerance).
IR – inzulinrezisztencia
Inzulinrezisztenciáról, azaz IR-ről akkor beszélünk, ha a sejtek ellenállóvá, azaz rezisztenssé válnak az inzulinnal szemben, és nem, vagy csak csökkent mértékben ismerik fel a jelenlétét, minek következtében „éheznek”, a felszínükön képződő inzulinreceptorokhoz az inzulin csak gyengén tud kapcsolódni, emiatt a sejtek ellenállóbbak lesznek az inzulin hatásának, így lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy a sejtbe a cukor bekerülhessen. Étkezés után a vércukorszint megemelkedik, amire válaszul a hasnyálmirigy több inzulint ad le, hogy segítse a cukor feldolgozását. Ám ha valakinek IR-je van, akkor a sejtek nem érzékelik megfelelően az inzulint, a hasnyálmirigy egyre többet termel, és végül már a bétasejtek nem bírják a megnövekedett igényt, kifáradnak és a beépítetlen cukor felhalmozódik a vérben.
Minden úgynevezett prediabéteszt (azaz cukorbetegséget megelőző állapotot) jelző esetben érdemes szem előtt tartani, hogy megfelelően megtervezett és átalakított étrendi és életmódbeli változtatásokkal, valamint akár gyógyszeres kezeléssel kiegészítve ezek az anyagcsere-problémákat jelző állapotok kitűnően kezelhetők, és kellő odafigyeléssel, valamint rendszeres ellenőrzéssel megakadályozhatjuk, hogy a hasnyálmirigy kifáradjon, és ezzel megelőzhetjük a cukorbetegség (2-es típusú diabétesz) kialakulását is!
Amennyiben az alábbi tüneteket tapasztalod magadon, érdemes utánajárni, hogy nincs-e valamilyen vércukorprobléma a hátterében.
Ezek a tünetek jelezhetnek szénhidrátanyagcsere-zavart
- cukros ételek elfogyasztása után kis idővel idegesség, remegés tapasztalható
- gyakori éjszakai ébredés
- izzadás alvás közben
- izzadás, remegés éhség esetén (hipoglikémia)
- étkezés után 1-2 órával fáradtság, koncentrációs zavar, szapora szívverés
- rendszertelen a menstruáció
- túlsúly (főleg alma típusú), fogyási képtelenség hagyományos diétákkal
- vékony testalkat, hízási képtelenség
- PCOS (policisztásovárium-szindróma, azaz ciszták a petefészekben)
- rossz közérzet, fáradtság
- hajhullás, erős szőrnövekedés
OGTT-teszt
Amennyiben az általános vérvételi eredmények vagy bizonyos tünetek arra utalnak, hogy a vércukorértékekkel nincs minden rendben, az esetleges szénhidrátanyagcsere-zavar további specifikus vizsgálattal, úgynevezett terheléses vércukorvizsgálattal (OGTT, orális glükóztolerancia-teszt) diagnosztizálható. A vizsgálat kezdetén az éhgyomri vércukorszint meghatározása történik vérvétellel, ezt követően 75 gramm, 250-300 ml vízben feloldott glükóz (cukor) elfogyasztása után bizonyos időpontonként (30, 60, 90 és 120 perc elteltével) újra vért vesznek. A vizsgálat során a legfontosabb eredményekből (az éhgyomri és a 120. perces vércukorértékekből) felállítható a szénhidrátanyagcsere-zavar diagnózisa.
Előfordulhat, hogy a vércukorháztartásra irányuló vizsgálatok során felmerül egy kifejezés, a HOMA-index is. Ez tulajdonképpen egy arányérték, amelyet az éhgyomri vércukoreredményből és az éhgyomri inzulinmennyiségből, különböző számítások során állapítanak meg, és segíti az anyagcserezavar diagnózisának pontosítását.
