ókori görögország 2 - Dívány

Minden diák ismeri a derékszögű háromszög befogóival és átfogóival kapcsolatos Pitagorasz-tételt, kevesen tudják viszont, hogy az ókor legzseniálisabb matematikusa igen színes életet élt, egy számokat istenítő szekta vezére volt, aki saját magának is isteni származást tulajdonított, a téziseire rácáfolók megölésétől sem riadt vissza, és megtiltotta híveinek a lóbab fogyasztását.

Minden idők egyik legnagyobb hadvezére, III. Alexandrosz makedón király legendás hódításaival írta be magát a történelemkönyvekbe, alakjával kapcsolatban azonban számos egyéb történet és anekdota is fennmaradt: az egyik legextrémebb sztori szerint Nagy Sándor nagyszabású ivóversennyel ünnepelte meg egyik barátja halálát, az esemény azonban végzetesen alakult a résztvevők számára.

Egy korábbi írásunkban a férfiak által használt óvszer történetét tekintettük át az ókortól napjainkig, most arra vetünk egy pillantást, hogyan próbálták a nők elkerülni a nem kívánt terhességet a régmúltban: már a fogamzásgátló tabletta feltalálása előtt évezredekkel rengeteg, mai szemmel olykor furcsának tűnő praktika létezett, hogyan tartsák távol vaginájuktól a hölgyek a nem kívánt hímivarsejteket.

Várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön – mondjuk arra az emberre, aki különösebb munka, erőfeszítés nélkül szeretne eredményt elérni, nem tesz semmit, mégis elvárja, hogy teljesüljenek a kitűzött vágyai, céljai. De miért pont a sült galambok kelnek szárnyra a jól ismert szólásmondásban? Ma erre keressük a választ.

A szexualitásról alkotott elképzelések rengeteget változtak az évezredek során – őseink számos, ma már feledésbe merült hiedelemmel és szokással bírtak a szexet és a szerelmet illetően, melyek a mai ember számára igencsak bizarrnak, sőt, olykor felháborítónak tűnhetnek. Az ókori népek körében különösen sok furcsaságot találunk, ezekből szedtünk össze néhányat a teljesség igénye nélkül.

Már az ókori görög és egyiptomi férfiak is használtak óvszert, hogy megvédjék magukat a nemi betegségektől, és elkerüljék a nem kívánt terhességet – a korabeli eszközök természetesen még nem gumiból készültek, és rendkívül csekély védelmet nyújtottak, évezredeknek kellett eltelnie, mire megszületett a manapság divatos latexváltozat. Írásunkban az óvszerek hosszú és változatos történelmére vetünk egy pillantást.

Az ókori görögök nem tettek különbséget hetero- és homoszexualitás között, a házasság és a szex ellenben abszolút különálló dolognak számított. Az asszonyok gyakran a házból sem tehették ki a lábukat, míg férjeik prostituáltakkal vagy éppen fiatal fiúkkal múlatták az időt – és mindez a világ legtermészetesebb dolga volt a poliszok lakóinak felfogása szerint. Cikkünkben Hellász aranykorának szexuális és párkapcsolati szokásaira vetünk egy alaposabb pillantást.

„A fiatalok nem tudnak viselkedni, modortalanok, lusták, nincs jövőképük, és mennyire borzalmasan öltözködnek! Bezzeg a mi időnkben…” – számtalanszor hallhatunk hasonló mondatokat az idősebb nemzedékek szájából, akik előszeretettel szapulják a „semmire sem jó” ifjúságot. Azt hitetnénk, csak a mai Y és Z generációval „van baj”, pedig a „probléma” több ezer éves: már az ókori Görögországban felrótták a fiataloknak léhaságukat, de a középkorban és az újkorban is bőven kaptak a fejükre a „semmirekellő” fiúk és lányok.

Ő a ludas a dologban – mondjuk arra az emberre, akiről kiderül, hogy valamely csíny, átverés, rosszaság felelőse. De vajon miért pont az inkább ostobaságáról, mintsem csínytevő hajlamáról ismert lúddal hozzuk összefüggésbe a hasonló személyeket? A válasz régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk.

Az ókori világ legfélelmetesebb hadászati eszközeiből a tudományos élet profitált igazán.

Már a régi görögök is – szoktuk mondani, de ez általában pozitív megállapítás, hiszen az ókori kultúrák sok szempontból meglepően fejlettek voltak. Voltak azonban olyan dolgaik, szokásaik, hiedelmeik például a szexuális élet területén, amik mai szemmel egészen bizarrnak tűnnek.

A „spártai szigor” ma is fogalomnak számít, nem véletlenül: a katonaságáról nevezetes ókori görög városállamban mindent – beleértve az ifjak nevelését – egyetlen célnak, a minél ütőképesebb hadsereg meglétének vetettek alá. A fiúgyermekeket gyakran szélsőségesen kegyetlen módszerekkel készítették fel a katonaéletre, fanatizált, kíméletlen harcosokat faragtak belőlük, akik mindenkor képesek az állam megvédésére.