Velence városától nem messze található két apró sziget: San Servolo és San Clemente, amelyek a 19. és a 20. században hosszú időn keresztül egy-egy őrültek házának adtak otthont.
Bár nincs is hűsítőbb, mint egy forró nyári napon hűs vízzel enyhíteni a levegő hőmérsékletét bőrünkön, ezt nem tehetjük meg bárhol. Rómában például akár 500 eurós bírsággal is sújthatják azokat, akik a város szökőkútjaiban keresnek enyhülést.
Kiterjesztik a belépődíjas napokat Velencében, aki pedig későn vesz jegyet, kétszeres árat fizet.
A Sóhajok hídja Velence egyik legnépszerűbb látványossága. A gyönyörű átkelőnek valaha komor szerepe volt a város életében: ezen keresztül kísérték az elítélteket a dózsepalotából a börtönbe. Egy későbbi, sokkal kevésbé szomorú legenda is kapcsolódik azonban hozzá.
A nigériai Lagos egyik legzsúfoltabb és legszegényebb, mégis vallásilag és kulturálisan legszínesebb városrésze a Makoko nevet viselő, vízre épített nyomornegyed.
Velence a középkorban 200 000 fős lakosságával a világ egyik legnépesebb városa volt, amely azóta is évente 25 millió kíváncsi turistát vonz. Mégis így, mint ennek a montázsnak a segítségével, aligha láthatta eddig bárki.
Ha a velencei karnevál szókapcsolatot halljuk, legtöbbünknek a különleges igényességgel elkészített maszkok, jelmezek jutnak eszébe, melyek a húshagyókeddet megelőző két hétben lepik el a gondolák városát. Nyáron van a városnak egy egészen másfajta fesztiválja is, melynek apropója egészen borzongató.
Velence bár utánozhatatlan, méreteiben überelhető: csatornahálózatánál ugyanis csak egy nagyobb van Európában, és ez az angliai Birminghamben található!
Nem sok Velencébe utazó tudja, hogy karnyújtásnyira a tengeri várostól található egy igazán különleges, ha úgy tetszik, kísérteties sziget. Egy hely, amely nem másról, mint a temetőjéről híres leginkább.
Fizetőssé teszi Róma a híres Trevi-kút látogatását. A tervek szerint egyelőre jelképes, 1 eurós belépődíj mellett előzetes időpontfoglalás is szükséges majd a látványosság megtekintéséhez. A korlátozás csak a külföldiekre vonatkozik.
Casanova neve fogalom, hiszen a mai napig így hívjuk azokat a férfiakat, akik a hódítás művészetét művelik. Casanova a valóságban azonban messze nem csak nőcsábász volt, és erről saját írásai is tanúskodnak.
Úgy tűnik, hogy áprilisban bevezetett egynapos turistadó, amit elsősorban hétvégéken és ünnepnapokon kellett megfizetniük a turistáknak, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket Velencében. Az öteurós adó egyáltalán nem tántorítja el azokat, akik a világörökség részévé nyilvánított városba akartak ellátogatni.
