vallás 4 - Dívány

1869-ben szenzációs régészeti hír járta be az amerikai sajtót: egy New York állambeli farmon egy háromméteres emberszerű lény megkövült maradványaira bukkantak, mely bizonyíthatja, hogy valóban léteztek az óriások, akik az Ószövetség szerint az özönvíz előtti időkben a Földet lakták. A hihetetlen lelet felfedezőiről azonban kiderült, hogy nagyszabású és frappáns átverés áldozataivá lettek.

A halszimbólum a kereszténység legrégebbi jelképe, amelyet jóval a kereszt jele előtt használtak Jézus követői – a szimbólum pogány eredetét azonban kevesen ismerik, főként, mivel kissé pikáns jelentéstöltete miatt igyekezett minél jobban elfeledtetni az egyház az emberekkel.

A Hansen-betegség, vagyis közismert nevén a lepra, napjainkban gyógyítható és ritka betegségnek számít, a középkorban azonban gyakran találkoztak vele az emberek, és súlyos tünetekkel sújtotta azokat, akik elkapták. A köztudatban a középkori leprások kiátkozottként, közutálatot és félelmet keltő „lényekként” élnek, de tényleg így volt a valóságban?

Bármenyire is hihetetlen, napjainkban is léteznek helyek, ahová nők – kulturális, vallási vagy egyéb tiltás okán – nem tehetik be a lábukat. Ázsiában, a Közel-Keleten, de Európában is találhatóak efféle nemi megkülönböztetést alkalmazó helyszínek, köztük ismert turistalátványosságok is.

Az öngyilkosság mérhetetlenül tragikus dolog, a középkori és kora újkori Európában azonban az egyik legszégyenteljesebb bűnnek számított: elkövetőit még a mások életét kioltóknál is súlyosabb vétkesekként tartották számon, akiknek a legcsekélyebb esélyük sincs az üdvözülésre. Egyesek ezért inkább megöltek valakit, hogy halálra ítéljék őket, és hóhér, mintsem saját kezük által kelljen bevégezniük földi létüket.

A legtöbben talán a karácsonyt ünnepeljük a világon, de a vallási ünnepek világa ennél jóval színesebb, amint azt kvízünk is mutatja.

Az ősi hiedelmek és babonás szokások olykor még a 21. századi világban is nehezen halnak ki: a nyugat-afrikai Ghánában létezik egy falu, ahol törvény tiltja a gyerekszülést és a temetést, ezek a cselekedetek ugyanis magukra vonnák az istenek haragját.

A jazidik a Bibliát és a Koránt is követik, vallásuk 4000 évre tekint vissza. Mivel hagyományaik nagy részét nem írták le, hanem szájhagyományként adják tovább, így máig kérdéses, hogy miért is tiltott a salátaevés híveiknek.

A „Nagy Lélekként”, vagyis Mahátmaként tisztelt Mohandász Karamcsand Gandhi a köztudatban a történelem legpozitívabb szereplői között foglal helyet, a békés ellenállás filozófiájának számító indiai szabadsághős szexuális élete azonban kifejezetten sötét titkokat rejt. A fiatalon már-már szexmániásnak számító Gandhi később önmegtartóztatást fogadott, és rendkívül bizarr módszerekhez folyamodott, hogy képes legyen ellenállni a kísértésnek.

Minden diák ismeri a derékszögű háromszög befogóival és átfogóival kapcsolatos Pitagorasz-tételt, kevesen tudják viszont, hogy az ókor legzseniálisabb matematikusa igen színes életet élt, egy számokat istenítő szekta vezére volt, aki saját magának is isteni származást tulajdonított, a téziseire rácáfolók megölésétől sem riadt vissza, és megtiltotta híveinek a lóbab fogyasztását.

Vajon a vallás elemi része az emberiségnek? Ha a többség vallásos, milyen anomáliát jelenthetnek az ateista emberek? És az evolúciónak mi köze ezekhez?

Az ókor és a középkor keresztény szentjei gyakran egész életüket Isten szolgálatára áldozták, önként vállalva az önsanyargatást, a világi élvezetekről való lemondást, olykor a teljes magányt. Egyes szentek még ennél is tovább mentek, és képtelennek ható, bizarr módokat találtak rá, hogyan bizonyítsák végtelen hitüket és áldozatkészségüket: összegyűjtöttünk néhány szentet, akik erősen túlzásba vitték a szenteskedést.