A televíziózás Magyarországon 2024. januárjában ünnepli majd fennállásának 70. évfordulóját. Ezalatt rengeteget néztünk ki az Ablakon, vagy hallottuk a Kékfény szirénáit, vendégeskedtünk a Szomszédoknál, voltak szeszélyesek az évszakok, és néha megálltunk egy szóra. Emlékszel még, kikkel?
A televíziózás (h)őskorát olyan karizmatikus egyéniségek fémjelezték, mint Vitray Tamás, Déri János, Antal Imre, Kudlik Júlia vagy Rózsa György. A velük készült műsorok mára megfakult kópiái ugyan már kevéssé szögeznének a tévékészülékek elé, de amikor azok még négy darab falábon álltak, hétfőn kényszerpihenőt tartottak, a távirányító kényelméről pedig csak álmodtunk, akkor hanyatt-homlok dobtuk el a mosatlant, és rohantunk a fotelba, ha megszólalt a főcímdal.
Ínséges időket élünk, sok minden forog kockán. Pár hete még azt hittük, mi megússzuk, csak beszéltünk róla, most pedig nyakunkon a vész, szorongunk, félünk, és persze otthon maradunk.
A síkképernyős tévék csak úgy vonzzák a port. És akkor az ujjlenyomatokról és különféle pacákról még nem is beszéltünk!
Bár a magyar válogatottnak nem szurkolhatsz, de attól még nézheted jó felbontásban a világbajnokságot.
Olyan spéci vevő, amivel ingyen nézheted azokat a prémium adókat, melyekért mások súlyos ezreket fizetnek, sajnos továbbra sem létezik. Még akkor sem, ha az interneten lépten-nyomon belefutsz abba a hirdetésbe, ami ezt ígéri. A megtévesztő reklámra a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete hívta fel a figyelmet.
Energiahatékonyságban, valamint kép- és hangminőségben sem minden az ár.
Összegyűjtöttük azt a 10 reklámfilmet a 80-as évekből, amelyekhez a legszebb emlékek fűznek minket. Tisza Cipő, tej, hurka, kötött áru, és még néhány termék és szolgáltatás, amit mai szemmel kicsit suta, de nagyon szórakoztató reklámokkal akartak eladni nekünk a rendszerváltozás előtt.
Egy lelkes rajongó egy egész mikroblogot szentelt a magyar televízió hőskorának bemondónői emlékére. Takács Marikára talán már nem sokan emlékeznek, de Berkes Zsuzsa, Endrei Judit és Palcsó Brigitta neve talán még a fiatalabbaknak is ismerős.
Kell-e külön tévé a gyereknek, akár a szülő kényelméből, akár csak, „mert a gyerek is megérdemli?"
Miként lehet bölcsességgel megszabadulni a sötétségtől? Kiderül A vándorló palota történetéből.
Amint fogni tudott, rá volt izgulva a távirányítóra. Ha pedig megkaparintotta, jól összenyálazta. Kezdetben persze tényleg csak a szoft műfajjal ismerkedett. Ezeknél a vizuális nevelés, mint olyan nem igazán játszik, de annak is eljön az ideje.
