Hogyan lesz a szépséges hercegnőből vasorrú bába? – tehetnénk fel a kérdést Patricia Hearst története kapcsán. Hogyan lehetséges az, hogy valaki, akinek megvan mindene – kiegyensúlyozott gyermekkor, gazdagság, jó iskolák –, az hirtelen fegyvert ragad és bankot rabol? Pedig pontosan ez történt az amerikai médiamágnás, William Randolph Hearst unokájával.
Néha egy-egy híressé vált fénykép látszólag semmilyen rendhagyó dolgot nem ábrázol, azonban ha megismerjük a fotó háttértörténetét, nem várt, olykor egészen sokkoló jelentések tárulnak fel. A fentebb látható, 1998-ban, az észak-írországi Omaghban készült fotó egy kedélyesen mosolygó, sárga pulóvert viselő férfit ábrázol, nyakában egy gyerekkel, a háttérben egy piros autóval – amikor a kép készült, még senki sem sejtette, hogy néhány perccel később az autóban bomba fog robbanni.
2001. szeptember 11-én a világtörténelem fordulatot vett, amikor két, az al-Kaida terrorszervezet által eltérített utasszállító repülőgép becsapódott a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba – az összehangolt öngyilkos merényletsorozat örökre leszámolt a ’90-es évek tartós békéről szőtt álmaival, és beindította a terrorellenes háború korszakát. Nem csoda, hogy szinte azonnal megjelentek a különböző összeesküvés-elméletek, melyek szerzői azt állítják, valamilyen titkos, hátsó szándék rejlik a 9/11-es események mögött; Laposföld rovatunk mai írásában ezekre a máig népszerű teóriákra vetünk egy közelebbi pillantást.
Sorozatunk előző részében a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás talán legfelkavaróbb riportfotóját vizsgáltuk meg közelebbről – ezúttal még mindig a 9/11-es sorsfordító napon maradunk, és egy másik ikonikussá vált felvételre vetünk alaposan pillantást, a helyszín azonban egy Manhattantől 2000 kilométernyire található floridai kisváros, Sarasota. Az Egyesült Államok elnöke itt, egy iskolai mesefelolvasás közben értesült róla, hogy országa támadás alatt áll.
A jelenleg életfogytig tartó büntetését töltő Ilich Ramírez Sánchez, azaz Carlos, a Sakál a nyolcvanas években egy fővárosi hotelban mulatott cigányzenére.
1975 fekete év volt a magyar légi közlekedés történetében: január 15-én a Berlinből utasok nélkül hazatérő gép leszállás közben, a rossz látási viszonyok miatt a földbe csapódott, és a kilenctagú személyzet életét vesztette. Ugyanazon év szeptember 30-án pedig a 240-es járat zuhant Bejrút mellett a tengerbe, 50 utas és a tízfős személyzet halálát okozva. A körülményeket meglehetősen felületesen vizsgálták ki, így a mai napig nem derült ki egyértelműen, mi okozhatta a katasztrófát.
Mennyi az esélye annak, hogy egy súlyosan bántalmazott, megerőszakolt nőnek sikerüljön megszökni a rettegett iszlám terrorszervezet fogságából és visszatérnie a normális életbe?
A terroristák fegyvere nem a bomba. Mentális háborút folytatnak, melyben fő eszközük a félelem. Az emberek viszont sokkal életrevalóbbak annál, hogy hajlandóak legyenek örökös félelemben élni. Egy terrorista merényletből azt is megtapasztalhatjuk, hogy mennyi erő, bátorság, együttérzés és ellenállóképesség lakik bennünk.
Egy természeti katasztrófa, egy baleset vagy egy terrortámadás hatására a világba, a többi emberbe és az önmagunkba vetett hitünk teljesen meginoghat. Eleinte talán el sem hisszük, hogy mindez velünk történik. De a szenvedéssel való megküzdés pozitív változásokat is elindíthat bennünk, a folyamat eredményeként pedig lelki fejlődést élhetünk meg. Valóban bölcsebb emberré tesz minket a szenvedés?
Egyszerű lenne azt hinni, hogy betegnek vagy érzéketlen pszichopatának kell lenni ahhoz, hogy valaki karikaturistákat mészároljon, de nem így van. A terrorizmus lélektana következik.
India fegyvert készül készíteni a világ legcsípősebb csilipaprikájából, a bhut jolokiából. A terv szerint terroristák ellen vetnék be a csilis könnygáz gránátokat, jelentették be a védelmi hivatal dolgozói.
