szülőség 11 - Dívány

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és a Magyar Telekom közös projektje a gyerekről posztolás veszélyeire hívja fel a figyelmet. Milyen a tudatos digitális viselkedés? Mi az a digitális szülőség? Hogyan tud egy szülő gondoskodni gyermeke biztonságáról az online térben? A kampány egyik nagykövete Tatár Csilla, akinek élete kétgyermekes anyukaként nagyot fordult, amikor rádöbbent, hogy milyen veszélyeket rejtegethet az online tér. Arra törekszik, hogy tudatos digitális szülő legyen, hogy a gyerekeinek ne ártson azzal, ha posztol róluk. Erről és a jövőt jelentő innovációkról mesélt a Díványnak.

A gyereknevelés olyan terület, amihez nem csak azok szeretnek hozzászólni, akik maguk is érintettek. A felnövekvő generiációk alkotják majd hazánk népességét, nem mindegy hát, hogyan gondolkodnak, milyen képességeik vannak és hogyan bánunk velük a legérzékenyebb időszakukban. Épp ezért örülünk neki, hogy szeretitek azokat a cikkeket, amelyekben szakértő segítségével járunk utána egy-egy nehezebb témának.

Jó-e az, ha a Mikulás hozza az ajándékot, vagy jobbat teszünk, ha az első pillanattól fogva őszinték vagyunk a gyerekhez? Erről kérdeztük pszichológus szakértőinket.

A hónap dilemmája mai fejezetében Bialkó László Gergő buddhista tanító gondolatait olvashatod.

A még fejlődésben lévő racionális agy, a felborult hormonok és az én keresése tökéletes célponttá teszi a kamasz gyereket arra, hogy függőségei alakuljanak ki (videójáték, dohányzás, közösségi média), és az online térben ráadásul védtelen is. A mi hozzáállásunk kulcs lehet ennek megelőzésében.

Vajon egy gyereknek mi a jobb, ha szülei együtt maradnak még úgy is, ha rossz a kapcsolatuk, vagy ha szakítanak és új alapokra helyezik a szülőségüket? Pszichológus szakértőinket ma erről kérdeztük.

Az alkoholista vagy egyéb rendellenesen működő családi mintából való felépülés része annak megértése, miért működtek a szülők úgy, ahogy működtek. A felépülők megértik a szüleik indítékait, a betegségüket, jó esetben képesek megbocsátani is nekik – sokaknak viszont sohasem sikerül.

A gyerek elégedetlensége támogatja a fejlődését, az engedetlensége pedig az önálló döntéshozatalát. Avagy filozófiai eszmefuttatás a jó gyereknevelésről.

A gyerekek imádnak csetelni. Ha végre eljön az az életkor, hogy hozzájutnak egy eszközhöz, akkor csodálatosnak érzik, hogy bármikor, bárhonnan elérhetik a barátaikat. Ez tényleg remek, de van nagyon sok csalódás, konfliktusforrás, ami ebben az újfajta kapcsolattartási módban felmerülhet. Vannak tipikus hibák, amiket a gyerekek elkövetnek, és amiknek az elkerülésére ha megtanítod őket, nagyobb örömet és kevesebb szomorúságot fognak megélni az egymásnak való üzengetés során.

Egyéni lelki jóllétünk nélkül a szülői mivoltunk is csorbul. Ha valóban boldog és kiegyensúlyozott gyerekeket akarunk nevelni, ahhoz elengedhetetlen, hogy magunkról is kellőképpen gondoskodjunk.

Nagyon nehéz megtalálni a szülőségben az egyensúlyt, azt, hogy hogyan lehet okosan és jól szeretni a gyerekünket. Egy új kifejezés terjed mostanában arra a gyerek életét megnehezítő szülői hozzáállásra, amit azok a szülők „követnek el”, akik egyértelműen nagyon szeretik a gyereküket, és teljesen elkötelezettek abban, hogy szülőként a gyerekeik mellett álljanak. Ez az úthengerszülő.

Az elmúlt időszakban sok cikket olvashattunk arról, hogy a szülők és a pedagógusok számára milyen kínlódást, örömet, nehézséget jelentett a hirtelen jött digitális oktatás. A gyerekek, a történet főszereplői viszont kevesebbet nyilatkoztak. Gondoltam, izgalmas lenne őket is megkérdezni, hogyan élték meg az idei tavaszt.