A hónap dilemmája mai fejezetében Bialkó László Gergő buddhista tanító gondolatait olvashatod.
Megszólalónkról
Bialkó László Gergő az A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán diplomázott vallástörténeti és filozófiai szakirányon. Jelenleg robotikát oktat egy digitális élményközpontban és összehasonlító filozófiát tanul mesterszakon, emellett a Schopenhauer-kávéház nevű filiobiblio-csoport alapítójaként a biblioterápiát, a filozófiai praxist és a buddhista attitűdöt ötvöző terápiás foglalkozásokat tart.
A buddhista szentiratok között nem találunk konkrét iránymutatást a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban, ami nem is csoda, hiszen a Buddha idejében még nem létezett a modern orvostudomány. Érdemes tehát az alaptanítások felől megvizsgálnunk a kérdéskört. Minden buddhista iskola és gyakorlatilag minden buddhista szellemiségű ember elfogadja a panycsasílát, vagyis az öt fogadalom előírásait.
Ezek között is az első és legfontosabb az ahimszá, ami az élet védelme, a nem ártás elve. Ebből a szempontból az élet létrejöttének mikéntje nem lényeges kérdés, maga az élet létrejötte az, ami számít.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
Mivel minden élet értékes, a buddhisták minden élettel együttérzőek. Ezért ha egy pár végiggondolt, tudatos döntése a mesterséges megtermékenyítés, az nem mond ellent az erkölcsi alapelveknek. A buddhizmus mindig is nyitott volt az újdonságokra, s részt vett releváns tudományos párbeszédekben. Az orvoslás tekintetében is a legfontosabb az egészség és a kiegyensúlyozottság visszanyerése. Hogy ez a hagyományos vagy a modern orvoslásnak köszönhető, az esetünkben és a végeredmény szempontjából kevésbé lényeges. Sokan vannak, akiknek ráadásul – az örökbefogadáson kívül – egy ilyen beavatkozás az utolsó esély a gyerekvállalásra s egy boldogabb élet megélésére. És mivel a nem ártás elve magunkra is vonatkozik, a teljesebb élet felé tett törekvés nem ütközik erkölcsi aggályokba.
Ami még ebben a témakörben vitát szokott kiváltani, az a mesterséges megtermékenyítés azon módja, amelyben a már fel nem használt, de megtermékenyített petesejtet lefagyasztják vagy elpusztítják. Tudomásom szerint az ilyen programban részt vevők dönthetnek a megtermékenyített embriók sorsáról, így akár a későbbiekben egy újabb gyerekvállalás alkalmával felhasználhatják vagy eladományozhatják az arra rászorulóknak.
Ezzel kapcsolatban sokszor inkább az merülhet fel problémaként, hogy a gyerekvállalók nem számolnak az életkezdeményhez való érzelmi viszonyulásuk megváltozásával gyermekük megszületése után. Ezért nagyon fontos, hogy tudatos, átgondolt döntést hozzunk: legyünk tisztába a dolgok, így az éppen aktuális mentális állapotunk múlandóságával és azzal, hogy létezésünk másoktól és más dolgoktól kölcsönösen függ. Ahhoz, hogy ezt belássuk, segítségünkre lehet a meditáció és a békés szemlélődés.
A tapasztalatok azt mutatják, az orvoslásban is arra törekednek, hogy minél kevesebb szövődménnyel járó, minél kisebb kockázatú beavatkozásokat hajtsanak végre, és a fent említett eljárás csak egyike a mesterséges megtermékenyítés módjainak. Sok szempontból adott tehát a választás lehetősége, amely elsőre talán sok szorongással járhat, a tudat lecsendesítése azonban segíthet nemcsak ezen, de azon is, hogy helyesen cselekedjünk, ha ilyen helyzetbe kerülünk.
