Kevés egyszerűbb dolog van annál, mint megválaszolni, hány éves vagy – gondolnád, ám Dél-Koreában ez mégsem annyira egyértelmű dolog. Háromféle életkora is lehet egy koreainak, cikkünkből az is kiderül, miért.
Néhány évtizede még azt vallották, hogy a gyereknevelés kizárólag az anya dolga. Szerencsére ma már tudjuk, hogy az édesapák épp olyan fontos szerepet töltenek be a gyermek életében, mint az anyák. És ha eddig úgy gondoltad, hogy csak az anyánál indulnak be azok a bizonyos ösztönök, akkor tévedtél.
Azoknak a nőknek, akik gyermeknek adnak életet, egyik legmeghatározóbb élményük a szülés maga. Amikor annak módjáról beszélünk, leginkább a császármetszés vagy hüvelyi szülés kettősében gondolkodunk, holott ennél jóval többet érdemes tudni arról, hogyan szülhet egy nő.
Egyáltalán nem mindegy, hogy császármetszéssel vagy hüvelyi úton jövünk-e a világra. Ugyanis megszületésünk módja akár még azt is befolyásolhatja, mennyire lesz erős az immunrendszerünk.
A babák emlékezete nem olyan lyukacsos, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Még ha a születésünkre nem is emlékszünk, más dolgokat már egészen fiatalon is megjegyzünk.
Mundruczó Kornél és Wéber Kata közös filmje, a Pieces of a Woman olyan emberi tragédiát mutat be, ami mindig is létezett, mégsem beszélünk róla eleget, sőt mi több: nem is igazán tudjuk, mit kell vele kezdeni.
Magyarországon a szülőképes korú nők nagyságrendileg a lakosság negyedét teszik ki, azonban – bár ez is változóban van – a nők 17 és 25 éves koruk között a legtermékenyebbek. Ekkor egy szexuálisan aktív nőnek minden hónapban 20-25 százalék esélye van arra, hogy teherbe essen. 32 éves korára ez az arány csökkenni kezd, és mire egy nő eléri a 40. életévét, a teherbeesés esélye már a felére csökken, emellett viszont megnő a kockázata a vetélésnek, a különféle terhességi komplikációknak, a terhességi cukorbetegségnek, valamint a születési rendellenességeknek.
Novemberi témánk, a művi megtermékenyítés kapcsán ezúttal Fekete Ágnes református lelkész véleményét közöljük.
Sokunkat foglalkoztat a gondolat, vajon mire emlékszik egy kisbaba a saját születéséről, a méhen belül tapasztalt élményekből. Hogy éli meg a világrajövetelét, és később milyen emlékeket tárol róla? Vajon egész életünkben cipeljük ennek minden terhét, vagy nem véletlenül vész homályba?
Hetek óta tudjuk, próbáljuk tudatosítani magunkban, hogy a jelenlegi helyzet rengeteg fordulatot fog magával hozni. Mindegy, hogy az oktatás digitalizációjára vagy az egészségügy helyzetére gondolunk, alkalmazkodnunk kell a világ változásaihoz.
Külsőnkön kívül egy rakás „ösztönös” tulajdonságunk kialakul már mielőtt megszületünk, ilyen például, hogy jobb- vagy balkezesek leszünk, milyen lesz az ujjlenyomatunk vagy hogy mennyi tesztoszteron jut nekünk.
A várandósság alatt a többség csak a természetes szülésre készül, és teljesen váratlanul éri, amikor valamilyen okból végül császárra kerül a sor. Pedig nem árt, ha ezzel kapcsolatban is képbe kerülünk, hogy megkíméljük magunkat a későbbi traumáktól.
