színész 12 - Dívány

„Nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned” – állt a legenda szerint George Cukor filmrendező irodájának falán Hollywood aranykorában. Hazánk számos tehetséges színésszel és kiváló szakemberrel gazdagította az amerikai filmgyártást, még a legnagyobb stúdiók alapítói között is több magyar név található – de vajon mennyire ismered Hollywood magyar születésű legendáit? Kvízünkben próbára teheted a műveltséged.

Egy filmforgatás jó esetben – a megfeszített munka dacára is – pozitív élmény a stábnak és a színészeknek, előfordul azonban, amikor valami nagyon félresikerül, és kellemetlen pillanatokat kell átélniük a jelenlévőknek. A legnagyobb sztárokkal is előfordult, hogy dühösen kiviharzottak egy-egy forgatásról: egyeseknek a zöld vászonnal gyűlt meg a bajuk, mások kollégáik viselkedését okolták a távozásért. Ezekből a sztorikból gyűjtöttünk egy csokorra valót.

Az 1992-es Aladdin minden idők egyik legnépszerűbb Disney-rajzfilmje, az Ezeregyéjszakából kölcsönzött látványos mese azonban komoly konfliktust szült a dzsinnt megszólaltató Robin Williams és a szerinte aljas módon viselkedő stúdió között: az Egérbirodalom fejesei még egy Picasso-képpel sem tudták kiengesztelni a komikus-sztárt.

A hírességeket nem csak azért irigyeljük gyakran, mert jól keresnek, vagy széles körben elismertek: sokkal könnyebben ismerkednek, rajonganak értük, így úgy képzeljük, életük egy folyamatos svédasztal körül telik. No de mi történik, ha szerelmesek lesznek? Automatikusan jön a hűtlenség és a megcsalás?

Olykor a valóság másolja a fikciót: a Columbo sorozat két színésze – akik mindketten áldozatot játszottak a ballonkabátos detektív egy-egy történetében – a való életben is gyilkosság áldozatává vált. Barbara Colby színésznő tragikus halálának körülményeit és a gyilkos kilétét máig rejtély övezi.

Az óév utolsó és az újév első napjai tragikus híreket hoztak egymás után: Damu Roland, Babicsek Bernát és Homonnay Gergely halála egyaránt hatalmas hullámokat vetett a közösségi médiában. Az ismert embereket nemcsak személyes ismerőseik, de követőik, rajongóik is gyászolják.

A legnagyobb sztárok sem tévedhetetlenek: olykor igazi hollywoodi ikonok mondtak nemet olyan szerepekre, melyek teljesen más irányba terelték volna a karrierjüket, és a filmtörténet is máshogy alakul, ha elvállalják azokat. Egyes színészek furcsa indokkal dobtak vissza egészen hihetetlen megkereséseket – ezekből a sztorikból válogattunk.

Fiatal, feltörekvő színészként azt hiszed, végre elérkezett a nagy kiugrás lehetősége, szerepet kaptál egy jelentős hollywoodi produkcióban: alig várod a bemutatót, melyet követően – reményeid szerint – az ügynökségek és a producerek majd sorra kilincselni fognak nálad. Annál nagyobb a megdöbbenésed, amikor végre megtekinted a kész filmet, azonban sehol sem találod magad benne – az alábbi rendkívül kínos eset az ifjú Kevin Costnerrel történt meg karrierje hajnalán.

A színészet nem veszélytelen mesterség – Thália papjai olykor szinte feláldozzák magukat egy jól sikerült jelenet oltárán, a végeredmény pedig gyakran benne marad a kész filmben is. Összeszedtünk néhány híresebb esetet, amikor a hollywoodi sztárok nem csak megjátszották a sérülést a vásznon.

Karrierjük kezdetén a legnagyobb sztárok tehetségében is kételkedtek olykor egyesek: Jack Nicholsont például az ügynöke próbálta lebeszélni a színészkedésről, és javasolta neki inkább a forgatókönyvírást, a Vissza a jövőbe sztárjának, Michael J. Foxnak – aki idén nyáron ünnepelte 60. születésnapját – pedig egy tévés producerrel gyűlt meg a baja, aki nem látta őt képernyőképesnek. Végül mégis a fiatal színész nevetett utoljára, és stílusosan vágott vissza hátráltatójának.

A 45 éve, 1976 novemberében bemutatott Rocky egy csapásra világsztárrá tette az akkor harmincéves Sylvester Stallonét, aki nemcsak a legendás bokszfilm főszerepét játszotta, de a forgatókönyvet is ő maga írta. A siker nem jött könnyen: Stallone korábban rendkívül nehéz körülmények között élt, még imádott kutyáját is kénytelen volt eladni, amikor már nem tudott enni adni neki.

Híresek és gazdagok lettek, tömegek rajongtak – és rajonganak most is – értük. Abban értek el sikereket, amiben tehetségesek voltak, kellő alapossággal irigyeljük is őket emiatt, nézegetjük az álomházaikat, a vörös szőnyeges ruháikat. Egy helyre nem látunk be igazán. Arra a sötét, rémisztő helyre, amit a tragikus gyerekkoruk jelentett nekik. Így is az ő életükről álmodozol?