Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legnagyobb sztárok sem tévedhetetlenek: olykor igazi hollywoodi ikonok mondtak nemet olyan szerepekre, melyek teljesen más irányba terelték volna a karrierjüket, és a filmtörténet is máshogy alakul, ha elvállalják azokat. Egyes színészek furcsa indokkal dobtak vissza egészen hihetetlen megkereséseket – ezekből a sztorikból válogattunk.
Jack Nicholson – A keresztapa
A későbbi három Oscar-díjas színészlegenda a Szelíd motorosok és az Öt könnyű darab című filmeknek köszönhetően épp kezdett komolyabb hírnévre szert tenni az álomgyárban, amikor 1971-ben Francis Ford Coppola rendező felajánlotta neki Michael Corleone szerepét A keresztapában. Nicholson elolvasta a forgatókönyvet, végül azonban nemet mondott a visszautasíthatatlan ajánlatra, ugyanis úgy gondolta, egy olasz-amerikai karaktert valóban olasz származású színésznek illene eljátszania – Coppola választása így végül a fiatal Al Pacinóra esett, akit egy csapásra világsztárrá tett a maffiaeposzban alakított szerepe.
Bruce Willis – Ghost
Manapság Bruce Willis vérbeli akciósztárként él a köztudatban, az 1990-es évek elején azonban romantikus hősként is bizonyíthatott volna, méghozzá saját felesége, Demi Moore oldalán: a producerek neki szánták ugyanis a Ghost címszerepét, amit állítása szerint azért utasított vissza, mert nem értette, hogy lehet a főhős szerelmes, ha a film első negyedórájában megölik. Willis elutasító válasza hatalmas szerencsét hozott Patrick Swayze-nek, aki ebben a fantasztikummal átszőtt romantikus történetben játszhatta élete talán legemlékezetesebb szerepét.
Christopher Plummer – A gyűrűk ura-trilógia
A tavaly februárban elhunyt kanadai színészlegenda majdnem magára öltötte Gandalf köpenyét, végül azonban nemet mondott a varázsló szerepére, ugyanis nem akart két-három éven keresztül Új-Zélandon forgatni – utólag megbánta a döntést, Tolkien regénytrilógiája ugyanis kedvenc fiatalkori olvasmányai közé tartozott, és a Peter Jackson rendezte filmadaptációt is kiválónak találta.
Will Smith – Mátrix
A bőrkabátos cyber-megváltó, Neo figurája mára összeforrt Keanu Reeves nevével, pedig a Mátrix alkotói eredetileg A függetlenség napjával és a Men in Blackkel világsztárrá vált Will Smithnek szánták a szerepet: a színész ügynöke tanácsára dobta vissza a megkeresést, aki úgy vélekedett, egy hacker eljátszása tönkretehetné az imázsát. Azt javasolta kliensének, inkább a Wild Wild West – Vadiúj vadnyugat című film főszerepét vállalja el, mely mind a kritika, mind a közönség körében óriásit bukott, Smith pedig úgy döntött, új ügynököt keres magának.
Eddie Murphy – Roger nyúl a pácban
Robert Zemeckis 1988-as krimi-vígjátéka úttörőnek számít a hús-vér szereplők és a rajzfilmkarakterek összehozásának tekintetében, azonban pont emiatt nem tetszett az ötlet Eddie Murphynek, akit a rendező eredetileg kiszemelt Eddie Valiant nyomozó szerepére: a Beverly Hills-i zsaru és az Amerikába jöttem sztárja úgy gondolta, elég idióta ötlet, és biztosan borzalmasan mutat majd a vásznon a két médium keveredése, így nem vállalta a felkérést, amit saját bevallása szerint később rendkívül megbánt.
Bette Middler – Tortúra
A Stephen King regényéből készült 1990-es vérfagyasztó thriller megérdemelten hozott Oscar-díjat a pszichopata ápolónőt, Annie Wilkest alakító Kathy Batesnek, pedig eredetileg nem is ő volt Rob Reiner rendező kiszemeltje: a szerepet Bette Middlernek szánták, aki túlságosan horrorisztikusnak találta a forgatókönyvet, és – saját szavai élve – nem kívánt olyasvalakit eljátszani, aki lefűrészeli egy másik ember lábát.
Steve McQueen – Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
Ma már nehéz lenne bárki mást elképzelni a kultikussá vált 1969-es western két címszereplőjeként, mint Paul Newmant és Robert Redfordot, a legendás páros összetétele azonban majdnem máshogy alakult: a producerek eredetileg Steve McQueent szánták Newman partnerének, A nagy szökés macsó sztárjának egója azonban közbeszólt. A színész ragaszkodott hozzá, hogy Newman előtt írják ki a nevét a stáblistán, és pontosan ugyanannyi vagy több dialógust kapjon, mint kollégája – ez túl sok volt a készítőknek, akik inkább a kevésbé ismert Redfordra bízták Sundance szerepét, egy csapásra világsztárrá téve őt.
Steve McQueen – Harmadik típusú találkozások
Nyolc évvel később Steven Spielberg is kosarat kapott McQueentől, amikor felkérte őt híres sci-fije, a Harmadik típusú találkozások főszerepére: a sztár azzal indokolta a visszautasítást, hogy a forgatókönyv egyik jelenetében karaktere sírva fakad, ő viszont képtelen könnyeket csalni a szemébe a kamera előtt. A különös visszalépés Spielberg egyik kedvenc színészének, Richard Dreyfussnak kedvezett, aki talán karrierje legjobb alakítását nyújtotta az ufóészlelést átélt családapa, Roy Neary szerepében.
Russell Crowe – X-Men – A kívülállók
Az X-Men-csapat leghíresebb tagja, Wolverine neve helyesen Rozsomákot jelent, a fordítók tévesen mégis Farkasként magyarították a karaktert: nem csak ők estek ebbe a hibába, a szerepre eredetileg kiszemelt Russell Crowe is félreértette a szó jelentését. Az ausztrál színész éppen akkor forgatta a Gladiátort, melynek egyik jelenetében karaktere, Maximus idomított farkasok társaságában látható, ő pedig nem akarta, hogy mindegyik filmjében „farkasos” figurát játsszon, a közönség pedig „farkasemberként” emlékezzen rá. Döntését követően honfitársa, Hugh Jackman kapta Wolverine szerepét, melyben olyan sikeresnek bizonyult, hogy tizenhét éven és kilenc filmen keresztül alakította a szuperhőst.
