Szakértőt kérdeztünk arról, milyen félelmek irányítják mindennapjainkat, és mit tehetünk, ha az aggodalom kóros rettegésbe csap át.
Gyomorgörcs, álmatlan éjszakák, önbizalomhiány és félelem. Tegyél magadért és harcolj a szorongással!
Nem egyértelmű miért, de szemlátomást sok depressziós és szorongó viharrajongó számára az eső hozza el a felüdülést.
A közönség jelenlétében sokkal jobban félnek az esetleges hibáktól a gyerekek, ez pedig az agyi aktivitásukon is meglátszik.
Nemcsak a betegség, de a vele kapcsolatos tévhitek is elterjedtek, ezért most tisztázunk néhány félreértést.
Nem pedig csak pedáns, rendmániás vagy a tökéletesség “megszállottja”. A kényszerbetegséget (obsessive compulsive disorder, OCD) gyakran összekeverik a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral (OCPD), pedig teljesen más a mozgatórugója a két jelenségnek.
A fogorvostól való félelemről és az odontofóbiáról kérdeztünk tapasztalt szakembereket.
A neuronok közötti kommunikációt megnehezítő toxikus fehérjék jelenlétére utalhat, ha rosszabbodni kezdenek az idős emberek szorongásos tünetei.
A túlféltő nevelés és az okostelefon is hibáztatható azért, hogy a mai kamaszok a legszorongóbb generáció. Dédelgessük őket vagy inkább lökjük be őket szorongáskeltő helyzetekbe?
Nem csak a játszótéren, az oviban és az iskolában, de a közösségi médiában is megy az ekézés. Ha szülőként kritizáljuk, kioktatjuk, megszégyenítjük egymást, annak gyerekeink isszák meg a levét.
A gének, a környezet és a traumatikus gyerekkori emlékek is hozzájárulhatnak a szorongásos betegségek kialakulásához.
Nem csak attól szorong a gyerek, ha túl sokat várunk tőle, attól is, ha kiszámíthatatlan, mit kérünk rajta számon. Néha azért nem vallja be a szülő, hogy mit vár, mert kínos okból, például hiúságból fontos neki az adott dolog.
