Csaknem egy évszázada szólalt meg először a rádió Magyarországon. Akkoriban egy igazi varázseszköznek, egy csillagkapunak is számított ez a kis szerkezet, ami tájékoztatott az ország és a világ történéseiről, sőt, még a legjobb slágereket is lejátszotta. Ma már teljesen mást jelent a rádió, mint 100, de akár csak 50 évvel ezelőtt is jelentett.
A rendszerváltás előtt napi szinten használtuk ezeket a rövidítéseket, ám talán sokan már akkor sem tudták, hogy mi is valójában ezeknek a régi intézményeknek és vállalatoknak a hivatalos neve. Te mennyire vagy képben? Kvízünkből kiderülhet.
Valami régi, valami új, de valami olyasmi, ami mindenképp tömegeket szólít meg: a tévé, a zene és a mozi világa a szocializmusban egészen más volt még, mint ma, Hétfői adásszünet, diskjockey-forradalom és kertmozik: ilyen volt a kikapcsolódás a szocializmus idején.
A társas kapcsolataink tesznek minket emberekké. Mindenkinek szüksége van társra, egy biztos pontra, akire támaszkodhat. A szocializmusban erre különösen szükség lett volna, hiszen csak az volt biztos, hogy menni kell dolgozni. A szocializmus teremtette korlátoltságban azonban, az emberek leginkább úgy élték meg szabadságukat, hogy szétzilálták magánéletüket. Így néztek ki a házasságok az 1970-es '80-as években.
Az olyan szocialista autók, mint a Trabant, egykor tömegével jártak az utcákon. A kérdés már csak az, hogy mikor lehetett először találkozni velük. Villámkvízünk keretében megtippelheted.
A szocialista érában a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) még azt is szabályozta, melyik ország milyen járműveket gyárthat a keleti tömb nagy örömére. Nekünk a buszok jutottak, de a csehszlovákok, a keletnémetek, a románok, a lengyelek és persze a nagy testvér szovjetek saját személyautókkal büszkélkedhettek.
Aki volt még úttörő, biztos, hogy emlékszik arra, mit neveztek a ’70-es és a ’80-as években a „csavaros kiflinek”, mi volt a Foxi Maxi vagy a rohambili. Bár a rendszer nem szerette, a szlengalkotás fontos túlélési eszköze volt a puha diktatúraként is ismert Kádár-korszaknak.
A hetvenes-nyolcvanas években valódi retró gyerekkort élhettek meg a legkisebbek. Képekben mutatjuk meg, milyen volt gyermeknek lenni akkor, amikor a tél még sok hóval érkezett, farsangra nem öltözött Pókembernek senki, márkás gyerekruhák pedig gyakorlatilag nem is léteztek.
Emlékszel még, mi volt a nevük a 60-as, 70-es, 80-as évek filmszínházainak? Vagy, hogy hogyan néztek ki a mozik kívülről és belülről? És azt tudod, hogy milyen filmeket vetítettek a szocializmusban?
Annak idején még úttörővasútnak hívták, ma már gyermekvasútként keresi főként a családok kegyeit ez a különleges hangulatú nosztalgiajárat. Utazz velünk legalább képekben, időben és térben egyaránt!
Ha nosztalgikus érzés fog el, amikor az úttörőévekre gondolsz, ezt a kvízt neked találták ki: kattints és folytasd a dalokat!
Amikor 1981-ben úgy döntöttek Magyarországon is, hogy bevezetik az ötnapos munkahetet, még nem tudhatták, hogy pontosan milyen hatással lesz mindez a családok életére. Miután az iskolákban is átálltak az ötnapos tanrendre, joggal vetődött fel a kérdés, hogy mit kezdenek a gyerekek és szüleik ezzel a korábbiakhoz képest jelentősen megnövekedett szabadidővel. Sokan aggódtak, hogy a gyerekek fejlődésére negatív hatással lesz, és aggodalmuk nem volt alaptalan...
