A Kisvakond, Zdeněk Miler legendás cseh rajzfilmfigurája, 1956-ban született meg, és hamar meghódította a gyerekek szívét. Kevesen tudják azonban, hogy a kis hős jellegzetes, játékos hangját nem színész, hanem Miler két kislánya, Kateřina és Barbora adta.
Forgács Gábornak 24 éves korában, utólag kellett mindent megtanulnia a színész szakmáról, és saját bevallása szerint jó esetben közepes színész vált belőle. Ugyanakkor mégis sokan szerették alakításait, mert mindig tudott olyan figurákat hozni, amelyek "betaláltak" a közönségnél. A 76 évesen elhunyt színész-humoristára néhány emlékezetes és jellegzetes produkciójával emlékezünk
Bár leginkább halljuk őket, az igazán profik arcról is felismerik a magyar szinkronhangokat. Teszteld tudásodat kvízünkkel!
Györgyi Annát a legtöbb ember a hangja alapján ismeri fel, sok neves szinkront köszönhetünk neki, de emellett jelentős színházi színész, és a filmek rajongói is sokszor találkozhatnak vele. Nemrég kapta meg a Vidor fesztivál legjobb női alakításért járó díját a Szívhang című darabban játszott szerepéért. Az Én Kutyám DOGZ konferenciáján pedig a tacskók és tacskógazdik falkasétáját.
Spilák Klára neve, no és persze a hangja sokak számára cseng ismerősen. Noha a legtöbbünknek a Szex és New York csinos és hedonista Carrie Bradshaw-ja jut eszünkbe róla, a magyar színésznő megannyi hírességnek kölcsönözte már a hangját. Spilák Klárával beszélgettünk munkáról, családról és a mindennapokról.
A magyar szinkron egyedülálló minőségében kevesen kételkednek: de azt is tudjuk, melyik legendás hang kihez kapcsolható?
A magyar szinkron közel 90 éves története során rengeteg kiváló magyarítás született, és számos szinkronszínész annyira összeforrt egy-egy külföldi sztárral vagy mozikarakterrel, hogy szinte elképzelhetetlen nélkülük az adott figura. Teljesen szubjektív, önkényes és a teljesség igénye nélküli listánkban összeszedtünk néhányat a legikonikusabb párosok közül.
„Apa, ne színészkedj!” – hangzik néha el a mondat, amikor a szinkronszínész otthon óhatatlanul beveti egyik legnagyobb fegyverét, a sokak által ismert és szeretett orgánumot, amivel tudat alatt és spontán, de mégis mindenkire hatva játszik.
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Amikor egy koncerten vagyunk, gyakran összehangolódunk az előadóval. Ugyanúgy kezdünk dobolni a lábunkkal, a megadott ütemre tapsolunk, ringatjuk a testünket, vagy közösen énekelünk. Egy új idegtudományi kutatás szerint azonban nemcsak viselkedésesen és érzelmileg kapcsolódunk egymáshoz, hanem az agyi aktivitás szintjén is. Ráadásul úgy tűnik, hogy pont azokat a zenéket szeretjük, ahol létre tud jönni ez a neurológiai szinkron.
A magyar ember szinkronnal néz filmet. Legalábbis a többség, és legalábbis egyelőre. De időről időre felmerül a kérdés, nem járnánk-e jobban, ha (sok más európai országhoz hasonlóan) eredeti nyelven, felirattal követnénk a külföldi mozgóképeket. Vannak, akik szerint ez lenne a záloga idegennyelv-tudásunk fejlesztésének, mások szerint viszont a magyar szinkron több mint egyszerű szövegátültetés: megőrzendő hungarikum.
