Sokan túlzott elvárásokat támasztanak partnerükkel szemben, van azonban néhány dolog, amit teljes joggal elvárhatsz egy párkapcsolatban. Lássuk, mik ezek.
Hogyan magyaráznád el a piros színt valakinek, aki sosem látott olyat? Persze tudod mihez hasonlítani, és felismered, ha találkozol vele. De a pirosság lényegét nehéz szavakkal megragadni. Így vagyunk a szerelemmel is. Ahogy az a társadalmilag túlmisztifikált jelenségekkel általában lenni szokott, talán közelebb jutunk hozzá, ha sorra vesszük, mi mindennel szoktuk összetéveszteni.
Négyféle hormont ismerünk, amelyeknek közük van a boldogságérzethez, és azt is tudjuk, hogy vannak tevékenységek, amelyek serkentik a termelődésüket. Ezeket mutatjuk most be.
Néha az emberek teljesen összezavarodnak attól, hogy ők is emberek. Azt gondolják, hogy egy egész életet le tudnak élni úgy egy monogám kapcsolatban, hogy nem fognak egy harmadik személyhez vonzódni. Ha pedig mégis megtetszik nekik valaki más, rögtön a hibát kezdik keresni önmagukban vagy a partnerükkel felépített közös életben, és a boldogtalanság jelei után kutatva aztán jó eséllyel találnak is valamit. Nem járnánk-e mind jobban, ha nem megijednénk a vonzalmainktól, hanem megtanulnánk kezelni őket?
Mint rekkenő hőségben a hűsítő tó vizébe, annyira nehéz beleereszkedni az új szerelembe. Ezért sok olyan párkapcsolatot kezdünk el, ahova végül sosem érkezünk meg. Visszatartjuk az érzelmeinket, mert azt reméljük, hogy ekképpen a sérülés elkerülhető. Az ilyesfajta önvédelemnek azonban komoly ára van: pont azt az közelséget veszi el tőlünk, amire annyira vágynánk.
Minden kapcsolatba láthatatlan csomaggal érkezünk: magunkkal cipeljük a gyermekkori sérüléseinket, a romantikus csalódásainkat, no meg a nemlét iszonyatos élményét. Így az aktuális partnerünkkel történő interakcióink sokszor nemcsak a jelenben zajlanak, hanem egyszerre több idősíkot mozgatnak meg bennünk: mint egymásnak fordított tükrökben, úgy verődhetnek vissza az egykor megélt fájdalmas emlékek. Miként hatnak a traumáink a párkapcsolati működésünkre?
Amit szabad Jupiternek… Amit elnézünk a férfi uralkodóknak, azt már nem engedjük meg az uralomra kerülő nőknek. Nagy Katalin orosz cárnőt a fél világ parázna, kegyetlen, fékezhetetlen kurtizánnak tartja, pedig nem volt botrányosabb a magánélete, mint akármelyik királynak.
Ha a szeretet hasonló mintázatot követ az agyban, mint a függőségek, akkor ezt is meg lehet szakítani. De hogyan?
„Nem vagy az esetem...” – vajon hányszor hallottad már ezt az elutasítást a másiktól, és te vajon hányszor koppintottál le valakit ezzel a szöveggel? Kutatók utánajártak, vajon tényleg egy adott típushoz vonzódsz-e, vagy ez csupán legenda.
Einstein feleségeiről általában nem tudunk sokkal többet, mint Columbo hadnagy nejéről, pedig nem akármilyen asszonyok álltak a kócos zseni oldalán, és viselték el a szeszélyeit.
Ön eléggé gyűlöli már a Valentin-napot? Ha még nem, mutatunk egy adag olyan holmit, ami után jó eséllyel fogja.
„A sürgető vágy, hogy kolostorba vonuljak, egy csütörtöki reggelen tört rám.” Ezzel az izgalmas mondattal veszi kezdetét Érsek Kriszta belső utazása Mörk Leonóra új, Ködkirálynő című regényében. Az elvonulás mozzanata azonban a kinyílás lelki folyamatával társul, a főhős története pedig egy egész nőgeneráció sorsának visszásságait ragadja meg humoros és érzékeny formában.
