siker 6 - Dívány

„Tíz mozdulat várt rám. Tíz mozdulatra tisztult le minden. Tíz mozdulatra desztillálódott az életem” – emlékszik vissza Alex Honnold David Robertsszel közösen írt önéletrajzi könyvében azokra pillanatokra, amikor több száz méter magasan, kötelek nélkül, egy borsónyi dudorba kapaszkodva, karaterúgással igyekezett stabil helyet találni a lábának a sziklán, hogy aztán minden idők legpazarabb free solo teljesítményét érhesse el. Az Egyedül a falon azonban nemcsak a vérfagyasztó izgalmak és az őrült sikerek könyve, hanem a profi sportolóvá válás hiteles története is.

„Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni” – vallotta Nietzsche. Ezt a mondását idézte Viktor Frankl, a logoterápia megalapítója, aki a koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatai alapján figyelte meg, hogy azokból lesznek a túlélők, akik mindenfajta létezésben, még a legborzasztóbb körülmények között is képesek értelmet és célt találni. Ha egy elképzelt jövőbe tudtak kapaszkodni, akkor az élményeiket át tudták forgatni a tanulásba és a személyes fejlődésbe. Hogyan érhetjük el mi is, hogy ne csak a múltunk és a jelenünk határozzon meg minket, hanem az is, amilyenek idővel lenni szeretnénk?

Az emberek sokféleképpen definiálják a sikert, pláne egy kapitalista társadalomban. Van, aki takaros összeget szeretne a bankszámlájára, menő autót, meg tóparti víkendházat, világkörüli utazást, előléptetést, hírnevet, szép családot, vagy azt, hogy valami maradandót alkothasson a szakmájában. Bármilyen célt is tűzzünk ki magunk elé, az biztos, hogy magától nem fog megvalósulni. Nekünk kell tenni érte, de nem mindegy, hogy hogyan.

Míg egyesek könnyen eligazodnak a teendőikben, és képesek célirányosan haladni azok megoldásával, addig mások hajlamosak elveszni a feladatok forgatagában: úgy érzik, hogy egész nap keményen dolgoznak, mégsem tudnak semmit kipipálni. Magadra ismersz? Hogyan lehet rendet tenni a káoszban? Az alábbiakban idő- és energiaspóroló módszereket mutatunk be, amelyek segítségével te is fokozhatod a produktivitásodat.

Már iskoláskorodban az volt a mottód, hogy „elég lesz ennyi, nem kell megerőltetnem magam”? Ahelyett, hogy próbáltad volna a legjobbat nyújtani, megelégedtél egy biztos közepessel? Akkor ez az írás neked szól.

Sokan azért kötnek házasságot, mert ez a logikus következő lépés a járás után. Valójában jobban megkönnyebbülnek attól, hogy befejezték a párkeresést, mint amennyire az életük új szakasza vonzza őket. Aztán idővel elkényelmesednek, egyre kevesebb lesz a közös program és a szex. Telnek az évek, a kapcsolat megromlik, de ha már ennyi energiát beletettek, nem akarják felbontani, hátha megint jó lesz minden. Ez a folyamat csak egy példája annak a szélesebb problémának, amelybe bárki belesüppedhet.

Tehetséges vagy, jó képességekkel rendelkezel, és sokat küzdesz a céljaid eléréséért – mégsem vagy sikeres. Vajon mi lehet az oka, hogy kudarcot vallasz, amikor minden megvan benned, ami ahhoz kell, hogy felérj a csúcsra?

Amerikai kutatások szerint az emberek mindössze 26 százaléka hagyja el gyakran azzal az érzéssel a munkahelyét, hogy nagyjából teljesítette az aznapra kitűzött feladatait. Sokan azt éljük meg, hogy hiába dolgozunk folyamatosan, mégsem tudunk befejezni semmi fontosat. Melyek azok a tipikus hibák, amelyek meggátolnak minket a fókuszálásban és a nagyobb léptékű feladatok megoldásában?

Mindannyian arra vágyunk, hogy a gyerekeinkből boldog és sikeres felnőttek legyenek, és a saját tapasztalataink és elképzeléseink alapján próbáljuk őket ebbe az irányba terelni. Eredményességünk viszont csak 15-20-25 év után derül ki, ezért amikor a fő irányelveket megfogalmazzuk magunknak, érdemes figyelembe venni olyan szülők tanácsait, akik már „bizonyítottak”.

Éreztél már olyat egy téthelyzet előtt, hogy az összes sejtedben tombolni kezd a szorongás? Rettegtél már attól, hogy menten elájulsz, elsírod magad, vagy kiereszted az anyagcseretermékeidet? Én is tapasztaltam már meg hasonlót. De azt is megtanultam, hogy a félelmeim makacs üldözők: az állandó meneküléssel nem tudom lerázni őket, viszont nagyon messzire tudok távolodni attól az embertől, aki lenni szeretnék.

Középiskolás koromban úgy képzeltem, hogy ha szerezni fogok egy diplomát, akkor onnantól kezdve életem végéig meglesz a hivatásom. Ha nagy ritkán váltok is munkahelyet, a karrierutam kiszámítható ritmusban fog haladni a jól megérdemelt siker felé. Ám időközben a világ eléggé átalakult. Körülöttem mindenki ezerféle dolgot csinál egyszerre, távmunkákat végez, pár évente teljesen új szakmákban próbálja ki magát. Mi történik itt?

A célok elérésének egyik nagy akadálya, ha felesleges dolgokkal foglalkozunk. Mindig tudni kell, mi az, amit meg kell tenni a sikerért, és mi az, amit épp ellenkezőleg: el kell engedni.