Az indulás előtti este kilyukadt a teherautó turbócsöve, így majdnem meghiúsult a költözés. Nagycsalád Németországba emigrál.
Kiderült, a hivatalos, 60 napos határidő valójában 160 is lehet, úgyhogy ingázunk majd ügyintézni.
Hiába ajánlottam fel, hogy előre fizetek egy évet, német munkahely híján az összes lakásból elhajtottak. Másnap reggel aztán megtört a jég.
A körzeti suli tíz percre van, viszont a bevándorlók integrálására külön iskolát tartanak fent, mi ide járunk majd, legalábbis eleinte biztosan.
Menni, menni, el innen. A négyből három ősszel már kint kezdi az iskolát, a férjem céget alapít, és megvan a lakás is. Júliusban indulunk!
A gyerekek reakcióit elnézve időbe telik, míg megértik: nem az a ciki, aki meztelenül strandol, hanem aki nem tud, vagy akar efölött napirendre térni.
Fél év iskola, két "sehr gut" és egy "gut" bizonyítvány után elég nagy kő esett le a szívünkről. Az esélyegyenlőség Németországban nem csak duma.
Az összeg négyszerese a magyarnak, nem csoda, hogy szankciókat vezettek be a csalók és az úgynevezett "polipozók" ellen.
Nincs verekedés és klikkesedés a német gyerekek között, viszont a fürdést és a ruhaváltást nem viszik túlzásba.
Egészen szürreális élmény, ahogy közben mások sampont, csokoládét, vagy éppen óvszert vásárolnak mellettünk, mondjuk utóbbi forgalma tuti fellendül.
A gyerekek nyelvi integrációja remekül halad, az üzletre pedig végre kitehettük a nyitvatartás-táblát. Fél év.
Meissen a legszebb ebben a tartományban, romantikus, de pezseg az élet, remek iskolák vannak, és közel a jó egyetem. Úgyhogy átköltöztünk.
