Reggel háromnegyed kilenc van, a tanév kezdete előtti napon. Már megírtam egy cikket, készítettem egy egérfarkat, de mire meglett, a gyerekek már indiánosat játszottak, szóval fejdísz kellett helyette. Ha valaki megérti azt, hogy az anyák miért várják annyira az óvodai nevelési év kezdetét, az egész biztos én vagyok.
Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond – igazán nem kedvelem ezt a mondást, de ha a nyári szünetről van szó, sajnos minden szava igaz.
Sokan ilyenkorra már túl vannak a családi nyaraláson, végigjárták a megszokott játszótereket, programokat, de egy csomó minden van még, amire augusztusban sort keríthetünk, és jó eséllyel nemcsak a gyerek számára lesz izgalmas, hanem nekünk is.
Már javában zajlik a gyerekek által várva várt szünidő. A megszokott hétköznapokhoz képest ez a pár hónap szinte mindenki számára hoz egy kis változást a napi beosztásban, életmódban, táplálkozási szokásokban.
Igény lenne rá, jó lenne a munkáltatónak és a munkavállalónak is, mégis csak tízből hárman mondják azt, hogy családbarát helyen dolgoznak.
Meg tudja tippelni, hányszor több az olyan család, ahol kizárólag a nő marad otthon, mint az olyan, ahol kizárólag a pasi?
