nyelv 8 - Dívány

Egy állat, amelynek nincsen mítosza. Dürer lerajzolta, de sohasem látta. Plüssfigurának nem jó, a gyerekek utálják. Pedig a szíve nagy, kb. 11 kilós. Fő jellegzetessége a tülke, porrá zúzva fogyasztják, a tévhitek szerint gyógyítja a merevedési zavarokat. Minden alfaját kihalás fenyegeti. Mi az? Az elefánt utáni második legnagyobb szárazföldi emlős, a rinocérosz, amelyről Schein Gábor írt a közelmúltban felszabadító, vicces és rendkívül szórakoztató verses regényt. Honnan jött az ötlet? Mit tud ez a rinó? Egyáltalán mi közünk nekünk Afrikához? Alternatív Európa-történetről, politikai képzeletről és a diktatúrák nyelvi szétrombolásáról beszélgettünk az Ó, rinocérosz című könyv szerzőjével.

A mai Szófejtőből megtudhatod, honnan ered és mely mesterségre utal a vigéc szó.

Egyes papagájfajok remekül tudnak utánozni mindenféle hangot. De vajon mi célt szolgál ez a ritka menő tulajdonság? A természet csodái legújabb részében ennek jártunk utána.

Még ha nem is nagyon értjük a nyelvet, akkor is érdemes belehallgatni a filmekbe az eredeti nyelvükön: sokat hozzáad az élvezethez, ha kedvenc színészünket nem egy jól ismert magyar hangon halljuk megszólalni, hanem a sajátján. Emellett, ha kitartóak és egy kicsit tudatosak vagyunk, akkor segít a nyelvtanulásban is – mutatjuk, hogyan.

A világon ma beszélt kb. hétezer nyelv mintegy negyven százalékát a kihalás fenyegeti. Mit lehet tenni a folyamat visszafordításáért?

A nyelvünk nem a legerősebb izmunk, ám az állóképessége kirívó. Mi mindenre használjuk a nyelvünket, és honnan tudjuk, hogy jól teljesít-e? Most megtudhatod.

A pszichológiában máig problémát jelent, hogy a kutatások jelentős része nyugati, iparosodott, gazdag, demokratikus országokban élő egyetemistákat vizsgál, majd az így kapott eredményekből von le következtetéseket a bolygó egész humán lakosságára nézve. Ez a saját nézőpontot meghaladni képtelen, túláltalánosító tendencia azonban elmossa a kultúrák közti különbségeket – holott a valóságban azok a legalapvetőbb szinteken határoznak meg minket.

2019 szeptemberében írtam egy cikket a cyberloafingról. Örültem, hogy olyan munkám van, ahol nem kell kiejteni a szavakat. Fél évvel korábban a Pinna-illúzió terminust is csak az URL-ben mertem feltüntetni (feltalálójáról nevezték el az optikai csalódást). A cyberloafingos tanulmány arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek naponta közel két órát neteznek a munkahelyükön magáncélból: csetelgetnek, cicás videókat néznek, régi ismerősöket csekkolnak. Híreket is olvasnak persze, de legtöbbször csak a címeket. Erről az a régi legyezős játék jutott az eszembe.

Eszperente kvízünkben ország- és városneveket keresünk. Nézzük, 10 kérdésből te mennyire tudod a helyes választ!

Balcsi, Balaton, magyar tenger, „a Tó”, ahányan vagyunk, annyiféleképpen szeretjük hívni – no meg persze fürdeni benne. De miért nem nevezzük Pelsónak, ami a római neve?

Biztos neked is sok fejtörést okozott a suliban, amikor németórára készülve próbáltad bemagolni a der, die, das névelőket. Ádázul kerested benne a logikát, aztán hol megtaláltad, hol nem. Ráadásul a nyelvtani nem a melléknevek és az igék ragozására is vonatkozik. Te is furcsának találtad, hogy az élettelen tárgyakat és az elvont fogalmakat is nemmel ruházzák fel? Hogyan befolyásolja az emberek világlátását, ha azok a szavak, amelyek segítségével gondolkodni képesek, ezen a felosztáson alapulnak?

A magyarok általában szinkronos vetítésekre ülnek be a moziba. Ennek ellenére azonban időről időre felmerül a kérdés, hogy nem járnánk-e jobban, ha feliratosan néznénk meg a külföldi filmeket.