A régi nemesek igen bizarr módokon vesztették életüket, sokszor rejtélyes körülmények között. Volt, hogy a család is be volt avatva, volt, hogy mindenkit meglepetésként ért a halálhír, de tény, hogy a középkori Angliában kegyetlen és cseles harcok folytak a hatalomért. Íme a legbizarrabb halálnemek.
Egymás után érkeznek a harci eseményekről a hírek Kijevből, a városból, ahol Bulgakov és Malevics született, ahol rangos zenei és sportesemények fináléját rendezték, és Csernobil emlékének is szenteltek itt múzeumot. Képek a „régi” Kijevről.
Tudni akarod, hány fővel bújt már ágyba? Vagy épp ellenkezőleg? Már a gondolata is elborzaszt ennek? Ez az oka!
Az 1956-os eseményekkel kapcsolatban minden magyar ember képben van. De még így is lehet, hogy kvízünk tud újat mondani. Lássuk!
2018. december 15. Az író Gerlóczy Márton szokásos thaiföldi alkotói útja helyett a szicíliai Sciclibe érkezik, hogy egy hónapot dolgozzon az apai felmenői történetét bemutató családregényen. Az Etna közelében egy DNS-teszt eredményére vár, amely alapján eldönti majd, kik is lesznek a könyve szereplői. Miközben a vér szerinti dédapja után nyomoz, egyre jobban belegabalyodik a családi hazugságokba. A legtöbbnek oka van, a fenntartásuk mégis megbetegítő. Hogyan lehet felszámolni őket? És milyen árat fizet érte, aki megpróbálja? A Fikció az elhallgatott közös múlt feltárására, az identitás újradefiniálására, a gyógyulásra tett bátor kísérlet. Grandiózus irodalmi vállalkozás, amelybe még most, az első résznél érdemes bekapcsolódni. Interjú az íróval.
Talán te is felfigyeltél már arra az érdekes mintázatra, ahogyan sokan az érzelmeikről, különösen az emberi kapcsolatokban felbukkanó érzelmeikről beszélnek. Gyakran úgy utalnak rájuk, mintha nekik az égvilágon semmi közük nem lenne hozzájuk, mindig csak valami külső dolog, személy vagy történés készteti őket arra, hogy bizonyos módokon érezzenek. Addig nyaggatott, hogy teljesen kikészültem. Olyat szólt, hogy hirtelen elöntötte az agyamat a düh. Nem támogat eléggé, ezért érzem ilyen elhagyatottnak magam. Ismerős? Miért mondunk ilyeneket?
Bár a traumákat legtöbbször szélsőséges, életveszélyes eseményekhez kötjük, korántsem korlátozódnak a természeti katasztrófákra, balesetekre, háborús élményekre, erőszakos támadásokra. Ebbe a kategóriába tartozhat minden olyan tapasztalat, amely az egészséges mentális működést megakasztja, összezavarja. Vannak tehát olyan traumák, amelyek kevésbé észrevehetők, de attól még mélyek, és az egész későbbi életünket befolyásolhatják – hacsak nem teszünk tudatosan a feldolgozásukért.
Azok az ismerőseim, akik házépítésre adták a fejüket, egytől egyig szenvednek. Rengeteg munkával, stresszel jár a folyamat, vészesen fogy a pénz, mindig pont abból nincs, ami igazán tetszik, megbízhatatlan a mesteremberek egy része, könyörögni kell a munkásoknak, nem haladnak a dolgok, óriási a csúszás. A sok-sok hátrány ellenére miért vágnak bele mégis annyian? Miért marad vonzó opció a házépítés a klímakatasztrófa korában, amikor nem igazán kellene tovább növelni az épített felületek mennyiségét a világban?
Késő szocialista „lábvíz”, ’80-as évek vége. Kádár uralma gyengül, de még működik a besúgórendszer, történnek házkutatások. Egyre aktívabb az ellenzék. Készülnek a röplapok, a szamizdat kiadványok, forgatja videóit a Fekete Doboz, zúgnak a Kontroll Csoport dalai. Egy „furcsa, tébollyal telenőtt” kertbe fiatal lány érkezik, hogy az ott élő idős testvérpárnak segítsen. A két nő a II. világháborútól kezdve rengeteg mindent megélt. Mit lehet tanulni tőlük? Miért kell ismernie a múltat annak, aki jobb jövőt szeretne? Nemrég jelent meg Finy Petra erős atmoszférájú, izgalmas írói megoldásokat felvonultató regénye, a Kerti szonáta. Interjú a szerzővel.
Mindannyian más családban, más körülmények közt és más nehézségekkel nőttünk fel. A múltunk ismeretének hiánya azonban bizonytalanná, elveszetté és kiszolgáltatottá tehet minket. A gyerekeinket akkor védhetjük meg a legjobban, ha nyitottak és őszinték vagyunk velük. Ha nem azon gondolkodunk, hogy elmondjunk-e történeteket, hanem csak azon, hogy miként tegyük azt.
Kinek az életét éled? Mennyire hatnak rád a gyerekkori élményeid? Milyen mélyen tetted belsővé mások rólad alkotott véleményét? Ahhoz, hogy minél inkább önmagad lehess, fontos különválogatni a saját személyes meggyőződéseidet, értékeidet, vágyaidat mindattól, amit a szüleid, a tanáraid, a korábbi partnereid vagy a társadalom plántált beléd. Elraktározni a környezetedből jövő megerősítő, konstruktív üzeneteket, de megszabadulni az ártalmas társas hatásoktól. Utóbbi leválasztódási folyamatot nevezik a lélektanban pszichológiai differenciációnak. Mutatjuk, mit érdemes tudni róla, és hogyan valósíthatod meg te is.
A koronavírus ellenére a ma világára talán még mindig az az alapgondolat jellemző, hogy legyünk nagyok. Ha nagy vagy, sikeres, híres és népszerű, akkor majd boldog leszel. Pál Feri atya szerint azonban ez inkább nincs így, mint így van. Mégpedig azért nincs így, mert az ember kicsi – még azok is, akik önmagukat nagynak tartják. Azért kicsi mindenki, mert mindenki véges, esendő, mulandó. Mindannyian meg fogunk halni, és még el is fognak felejteni minket. A kérdés az, hogy hogyan lehetünk akkor jól? Hogyan élhetünk tartalmas életet? A kicsi ember nagy lehetőségéről, a múlt erőforrásként való felhasználásáról és a szabadon alakítható jövőről beszélt Feri atya a Három Királyfi, Három Királylány rendezvényén. Beszámoló.
