„Akinek van miért élnie, az szinte minden hogyant ki tud bírni” – vélte Friedrich Nietzsche német filozófus, és ez nem pusztán egy jól hangzó motivációs maszlag. Ma már tudományos kutatások bizonyítják: boldogabbak, egészségesebbek és tovább élnek azok, akiknek határozott elképzelésük van arról, hogy mi az életük értelme.
Különleges korosztály a mai harmincasoké: ők a digitális átmenet generációja. Az utolsók, akiknek gyermekkora még az analóg, offline világban zajlott, emlékeiket azonban a technológia, a VHS- és DVD-korszak, az első mobiltelefonok, az internet megjelenése és egyes ikonikus tévéműsorok határozzák meg. A család és a saját ingatlan megléte vagy hiánya ugyanakkor óriási vízválasztó a harmincasok között: a generáció fele elégedett, révbe ért, vagy jó úton jár, és nem cserélne senkivel, a másik fele viszont még útkereső és borúsabban látja a jövőt anyagi, szakmai vagy magánéleti gondok miatt.
A pedofil bűncselekményekre nincs mentség, ez nem kérdés. De ahhoz, hogy megelőzzük őket, arra is szükség van, hogy ne fordítsuk el a fejünket vak gyűlölettel, hanem megpróbáljunk a jelenség mögé nézni, a gyökereket felkutatni, és a tudomány rendelkezésére álló eszközökkel gyógyítani a betegséget. Ha betegségről van szó.
Szinte nincs olyan tinédzser, akinek ne keserítették volna meg az életét a visszatérő pattanások. Ám azt már kevesen tudják, hogy a betegség a felnőtt életet, akár a negyvenes-ötvenes éveket is megnehezítheti, látványos, szinte az egész felsőtestet érintő gyulladásokkal.
100-ból mindössze 2 ember érzi úgy az élete felénél, hogy ha mindent elölről kezdhetne, akkor sem változtatna semmin. Az idén jubiláló HVG Extra Pszichológia magazin felmérést végzett arról, hogy kiket érint leginkább az életközépi válság, és melyek annak legszembetűnőbb jelei. De mit mondanak a szakértők: mikor érünk egyáltalán az „életünk közepéhez”?
Mondtad már, hogy „halálosan unom” ezt az egészet? Gondoltad már úgy, hogy ez vagy az „dögunalmas”? Érezted már magad „végzetesen” egykedvűnek? Akár valamelyik iskolai órád képe rémlett most fel, akár a jelenlegi helyzetben önt el a vigasztalhatatlan unalom érzése, nem véletlen, hogy a halált és a dögrovást emlegetted. Az unalom ugyanis tényleg végzetes lehet. Vagy legalábbis halálosan rossz érzés.
A #Maradjotthon – hogy bírod? projektet már a Covid-19-járvány miatti iskolabezárások utáni első héten elindította az ELTE PPK Gyermekkori Pszichés Zavarok kutatócsoportja. Az ingyenesen igénybe vehető projekt kiemelt célja a fiatalok életminőségének felmérése és a pszichés jóllét segítése a Covid-19-járvány időszaka során.
A közösségi média egyre nagyobb teret nyer a tudományos életben is, ez alól a történelemtudomány sem kivétel. De vajon mennyire hasznos vagy káros a Facebook, a Twitter és más közösségi platformok a történészek számára?
A C-vitamin (aszkorbinsav) az emberi szervezetben többféle fontos szerepet tölt be: elengedhetetlen a kötőszövet, a fogak, az íny és a csontok felépítésében és a stressz kivédésében. Érdemes mindennap pótolnunk, de vajon hogyan éri meg a leginkább?
Van, amikor szülőként is szükségünk van arra a fél óra nyugalomra, amíg a gyerek megnézi a kedvenc meséjét. De hol húzzuk meg a kütyüzés határát, és mit tehetünk annak érdekében, hogy az okoseszközök ne befolyásolják a gyerek fejlődését? Magyar kutatók keresik a választ a kérdésre, lehet jelentkezni!
Milyen hatással van a hétköznapi valóságunkra, ha egy komplett közösségként régóta velünk élő sérelmek miatt áldozatnak érezzük magukat? Erről kérdeztük Kővágó Pál pszichológust, aki évek óta kutatja a magyarok kollektív áldozati tudatának dinamikáját és hatásait.
Legszebb öröm a káröröm – tartja a mondás, Friedrich Nietzsche azonban úgy vélte, a káröröm pusztán átmeneti gyógyír az önbecsülésünknek. Vajon igaza volt?
