kivégzés 2 - Dívány

1959 nyarán döbbenetes, addig csupán hollywoodi filmekből ismert jelenet játszódott le a kommunista Romániában: felfegyverzett, álarcos banditák fényes nappal besétáltak a bukaresti központi bankba, és több mint másfél millió lejjel távoztak onnét. A „szocialista tábor” történetének legnagyobb bankrablását ma is rejtélyek sora övezi.

A középkori filmekben gyakran kegyetlennek, szadistának ábrázolják a középkori hóhérokat, akik kifejezetten élvezték, ha áldozatuk minél jobban szenvedett az ítélet végrehajtása közben – a valóságban ezzel szemben egyik legfontosabb feladatuk volt annak biztosítása, hogy a kivégzések zökkenőmentesen és a lehető legkevesebb fájdalommal zajlódjanak le. Sőt, gyakran életet is mentettek a hóhérok.

Az ember kegyetlenségén csak a kreativitása tesz túl, ezt jól bizonyítják a történelem során feltalált legkülönbözőbb vallatási és kínzási módszerek, illetve a halálos ítélet végrehajtásának olykor extrém módjai – az egyik legbizarrabb kivégzési formát a pastuk (afgánok) alkalmazták.

Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában. Most a – mai szemmel gyakran bizarrnak és kegyetlennek ható – szórakozási lehetőségekről ejtünk szót.

Jó pénzért árulták vizeletüket és karddal az oldalukon járkáltak az emberek, a házastársak egy az egy ellen párharcban intézték el vitás ügyeiket, a kivégzések pedig óriási tömegeket vonzottak az utcákra – néhány meghökkentő, de egykor mindennaposnak számító középkori szokásról mesélünk.

Felakasztották a saját gyermeke megölésével vádolt szolgálólányt, mégis túlélte a kivégzést – a történet a 17. századi Angliában játszódott le.

A kivégzések humánus voltáról értekezni meglehetősen visszás lenne, ám azokban az országokban, államokban, ahol hisznek a halálbüntetés elrettentő erejében, meglepően sokat dolgoztak azon, hogy az elítéltek minél kevesebb fájdalom kíséretében távozzanak a másvilágra.