Mindannyian ismerjük irodalomóráról az egyik legnagyobb magyar költő halálának tragikus történetét. Köztudott, hogy Radnóti Miklós maga ásta ki sírhelyét, az azonban nem biztos, hogy eddig pontosan tudtuk, ki is küldte a halálba őt.
Minden idők talán legvéresebb hóhéra, Jack Ketch több mint húsz évig állt II. Károly angol király szolgálatában, mely időszak alatt neve annyira hírhedtté vált, hogy a nép az ördög és a halál szinonimájaként kezdte használni. Ketch „specialitása” az volt, hogy – szándékosan vagy ügyetlenségből – gyakran (szó szerint) elbaltázta a kivégzéseket, melyek így még a szokásosnál is brutálisabbra sikeredtek.
A középkorban és a kora újkorban mai szemmel hihetetlenül kegyetlen, embertelen módszerekkel büntették meg az elítélt bűnösöket – a valaha volt talán legkegyetlenebb büntetést nem egy ellenséges uralkodó, hadvezér, lázadó vagy tömeggyilkos, hanem egy szerencsétlenül járt szakács szenvedte el.
Máig rejtély, pontosan mi történt a kis dél-svédországi farmon, ahol egy fiatal feleség megfojtott holttestére bukkantak a hatóságok – a nővel anyósa és fia végezhettek, akik állítólag vérfertőző viszonyban álltak egymással. A 19. század végén történt, yngsjöi gyilkosságként emlegetett ügy máig a svéd kriminalisztikatörténet egyik legtöbbet vitatott esetének számít.
Lefejezés, akasztás, méreginjekció és golyó általi halál: az Amnesty International szerint ezeket a kivégzési módszereket alkalmazták 2021-ben azok az országok, amelyekben a halálbüntetés még a 21. században is létezik.
Az ókori Róma társadalmának jelentős részét alkották a polgárjoggal és szabadsággal nem rendelkező rabszolgák, akik a legkülönbözőbb munkákat és feladatokat látták el gazdáik szolgálatában. Milyen volt egy római rabszolga élete a valóságban, mit tehettek meg, és mi volt tiltott számukra, milyen kegyetlenségeket kellett elszenvedniük, és hogyan nyerhették el a szabadságot?
A régmúlt korokban kicsit máshogy értelmezték az igazságszolgáltatás fogalmát, mint napjainkban: a bűnösökre gyakran embertelen módszerekkel sújtottak le, melyek kegyetlenségének csupán a törvényalkotók kreativitása szabott határt. Az ókori rómaiak sem fukarkodtak a szadista ítéletekkel: a zsákba varrásnak nevezett, legdurvább halálnemet a szülőgyilkosoknak tartogatták.
A brit királyi család rengeteg fényűző és pompás kastély tulajdonosa – ezek közé tartozik természetesen a Buckingham-palota, illetve a hírekben jelenleg érthető okokból gyakran szereplő balmorali kastély –, az pedig köztudomású, hogy egyetlen valamirevaló várkastély sem lehet teljes ott lakó szellemek nélkül. Összeszedtük a leghátborzongatóbb kísértetsztorikat, melyek a Windsor-ház rezidenciáihoz köthetők.
Az 1980-as évi Pulitzer-díjak kiosztásakor korábban sohasem látott, meglepő dolog történt: a legjobb riportfotónak járó elismerést a zsűri ismeretlen szerzőnek ítélte oda, mely döntésnek jelentős oka volt. A nyertes felvétel egy iráni tömeges kivégzést ábrázolt, nyíltan leleplezve Khomeini ajatollah rendszerének kegyetlenségét, szerzője pedig a lehetséges megtorlástól tartva nem vállalhatta személyazonosságát – kilétére csak évtizedekkel később, alapos nyomozásnak köszönhetően derült fény.
Miniszterelnök-helyettes lett, az ország második embere, teljhatalmú politikus és diktátorfeleség. Férjével együtt a Securitate gátlástalan feje, aki saját gyerekeit is a titkosszolgálattal figyeltette, nem is beszélve azokról a politikusokról, akiknek még intim pillanatait is szalagra vetette. Neves nyugati egyetemek avatták díszdoktorrá polimerkutatásainak elismeréséül, holott a valóságban csak négy elemit végzett, s azalatt is mindenből megbukott, amiből csak lehetett.
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Egy szakadt katonai egyenruhát viselő férfi fényes nappal, a nyílt utcán, járókelők színe előtt agyonlő egy másik, kockás ingbe öltözött alakot – a vietnámi háború idején, Saigonban készült döbbenetes felvétel naturalista brutalitással számolt le az illúziókkal, miszerint egy háború tisztességes is lehet, és elkülöníthető egymástól a jó és a rossz oldal. De ki volt a fotó két szereplője, és miért húzta meg az egyenruhás férfi a ravaszt?
