király 7 - Dívány

XIV. Lajos, a Napkirály 72 évig ült Franciaország trónján, hosszú és sikeres regnálása nemcsak a pompáról, a gazdaság és a kultúra fellendüléséről szólt, de rengeteg botrányt és pletykát is szült a versailles-i palota falai között – a gyerekként trónra lépett, később közismert nőfalónak számító uralkodó első szexuális élménye is a színesebb történetek közé tartozik.

1703. november 19-én hunyt el a Bastille legrejtélyesebb foglya, a rejtélyes vasálarcos férfi, akiről regények és legendák születtek, de biztosat senki nem tudott róla.

Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában. Ma megnézzük, milyen napi beosztás szerint éltek az uralkodók (feltéve, hogy épp nem háborúztak).

Jó pénzért árulták vizeletüket és karddal az oldalukon járkáltak az emberek, a házastársak egy az egy ellen párharcban intézték el vitás ügyeiket, a kivégzések pedig óriási tömegeket vonzottak az utcákra – néhány meghökkentő, de egykor mindennaposnak számító középkori szokásról mesélünk.

Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában.

Királyok, királynők olykor dicsőséges csatában esnek el, trónjuk és országuk védelmére áldozzák életüket, máskor sötét intrikák áldozatává válnak, megmérgezik, leszúrják, kivégzik őket, szerencsés esetben boldog öregkort érnek meg és ágyban, párnák között távoznak. Egyes uralkodóknak azonban sem a dicsőséges, sem a kényelmes halál nem adatott meg: furcsa, vicces vagy egészen pitiáner módon távoztak az élők sorából.

Királynak, császárnak, cárnak és egyáltalán: uralkodónak lenni nem könnyű. Emberek, országok, sokszor földrészek sorsa függ a döntéseiktől, pedig ők is csak olyan emberek, mint akárki közülünk. Vagy mégsem? Mindenesetre eltitkolni semmit nem tudtak sem a kortársaik, sem az utókor elől, a legfurcsább mániáikat sem. Persze volt, aki nem is akarta.

Minden gyerek szeret eljátszani a gondolattal, mi történne, ha egy napra ő lehetne a főnök, és mindenkinek azt kéne csinálnia, amit ő kitalált. Biztos nem lenne aznap iskola, és a napi édességadag is az egekbe szökne. És bizony a történelemben több alkalommal is előfordult, hogy egészen fiatal gyerekek kerültek olyan helyzetbe, amikor nem egy napig, de hosszú évtizedekre határozták meg, hogyan működjön egy egész ország.

Nem véletlenül születtek meg az anyósviccek: valahogy ki kell adni magunkból azt a feszültséget, amit párunk esetenként zsarnokoskodó, kritikus anyja kelt bennünk. Nekünk a kétezres években azonban már jó dolgunk van. A történelem során az anyósoknak a mainál sokkal nagyobb hatalom összpontosult a kezükben, és tényleg életeket tudtak tönkretenni, ha akartak.

Miközben szinte minden szem az angol királyi családra tapad, szinte elfeledkezünk azokról a családokról, amelyek más országokban uralkodnak. Pedig az ő életük legalább olyan fordulatos, botrányos és fenséges egyben, mint II. Erzsébet családjáé.

Miközben szinte minden szem az angol királyi családra tapad, szinte elfeledkezünk azokról az családokról, amelyek más országokban uralkodnak. Pedig az ő életük legalább olyan fordulatos, botrányos és fenséges egyben, mint II. Erzsébet családjáé.

A történelem leginkább tisztelt alakjai, az uralkodók már a születésükkor is megkülönböztetett figyelemnek örvendenek, és ugyanilyen méltóságteljes halált is kívánnak maguknak. A sors azonban jó néhányukat megtréfálta.