Ismét új könyvvel jelentkezik dr. Csernus Imre pszichiáter. A Jaffa Kiadónál november 16-án megjelenő írás, a Főnix üzenete, hogy a járványtól sújtott időszak kiváló lehetőség a megújulásra, feltéve ha elvégezzük az ehhez szükséges, sokszor fájdalmas belső munkát.
Milyen helyzetben van az egészségügy, aminek a járványhelyzettel kell megbirkóznia? Mennyire felkészült az állami egészségügy a gyerekek testi és pszichés betegségeinek kezelésére? Milyen állapotban van az oktatási rendszer? A jelenlegi helyzet miatt távoktatásban tanuló, az idejüket otthon töltő gyerekek mennyire vannak biztonságban?
Az elmúlt év és a még előttünk álló időszak nemcsak a mi felnőtt idegrendszerünket teszi próbára, de a gyerekét is. Hogyan csillapíthatjuk a feszültségeket, mit tegyünk, hogy motiváljuk a „minden mindegy” állapotába süllyedt gyerekünket? Szakértő segít választ találni.
A szeparációs szorongás megszokott a kisgyerekek esetében. Mostanában viszont mintha felerősödött volna és odáig fajulhat, hogy a gyerek aludni, játszani, enni sem hajlandó egyedül. Szakértő segítségével jártunk utána, mit tehetsz a helyzet javulásáért.
Ha van embert próbáló időszak, hát az idei év az. Járvány, lezárások, home office, online tanítás – szinte lehetetlen mindent megoldani segítség nélkül, sőt sokan úgy érezzük, hiába vagyunk otthon, sokkal kevesebb mindent vagyunk képesek elvégezni egy nap alatt, mint szoktunk.
Válás után a legtöbb esetben a gyerek az édesanyjával marad, az apa pedig minden második hétvégén látogathatja meg, viheti el. A törvény a téli szünet és a karácsony témájában is egyértelmű, ám a járványhelyzetre a szülőknek kell kidolgozniuk egy saját rendszert – már ha meg tudnak egyezni.
A karácsony ünneplése nem véletlenül olyan fontos számunkra: a hagyományok évről évre történő ismétlődése, a családi összetartás biztonságérzetet ad. Pont ez az, amit az utóbbi hónapokban annyira nélkülözünk. Sokan úgy próbálják visszaszerezni, hogy akármi is történjen, tökéletes karácsonyt szerveznek maguknak – és természetesen a gyereknek. No de jó-e erre ráfeszülni?
Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában. A mai részben kiderül, milyen betegségekkel kellett megküzdeniük eleinknek egy olyan korban, amikor az orvostudomány még igencsak gyerekcipőben járt.
Bár az orvoslás az emberiség történelmének kezdete óta velünk van, az intézményes gyógyítás csak jóval később terjedt el. A betegápolást, ami nem különült el a szegények és öregek gondozásától sokáig a szerzetesrendek és lovagrendek végezték Európában.
„Személyes felelősségemnek éreztem, hogy a hozzánk érkező felajánlásokat azokkal is megosszam, akik még inkább rászorulnak” – mondja dr. Ficzere Andrea orvos, a Fogjunk össze kezdeményezés megálmodója. Andrea még a járvány elején hozott létre többedmagával egy weboldalt, amelyen keresztül koordinálták az egészségügyi dolgozóknak szánt adományokat. Hova fejlődött a projekt? Milyen sikereket értek el eddig, és hol tartanak most? Mire lenne szüksége azoknak, akik ma is a frontvonalban küzdenek mindannyiunk egészségéért? Interjú a kórházak sokszor láthatatlan, de annál fontosabb munkatársairól, veszteségekről, megerősödésről és a krízis nem várt pozitív hozadékairól.
Aki átesett már a koronavíruson, vagy csak az oltás miatt megérezte, milyen lehet ez, az tudja, hogy a szexuális késztetés igencsak felülre kerül a Maslow-piramisban. Ettől azonban még érdemes foglalkozni a kérdéssel: szabad-e nemi életet élni betegen, s mi a helyzet a gyógyultak képességeivel?
A holokauszt során a zsidóságot borzasztó járványügyi helyzet is sújtotta: a tragikus higiénés állapotok megállíthatatlan pusztítást végeztek a megbélyegzettek körében. A koncentrációs táborokban és gettókban, például a budapestiben is, két szörnyű betegség, a hastífusz és a tetvek által terjesztett, magas lázzal járó flekktífusz (kiütéses tífusz) tizedelte a rabokat.
