introvertált - Dívány

A világ legintrovertáltabb embere címet bátor szívvel odaítélhetjük William John Cavendish-Scott-Bentincknek, Portland hercegének: a furcsaságairól ismert 19. századi brit arisztokrata annyira szerette a magányt, és olyan mértékben kerülte az embereket, hogy kilométeres alagutakat ásatott, nehogy bárkivel találkoznia kelljen, ha sétára indul birtokán.

Kasselik Jenő a századfordulós Budapest egyik leggazdagabb embere volt, a különc, remeteéletet élő milliomost azonban rendkívüli közutálat övezte, a főváros népe egy emberként örült, amikor 1910-ben örökre lehunyta a szemét. De miért gyűlölték ennyire a pestiek a hírhedt Kasseliket?

Nem, nem velünk van baja, nincs rosszkedve se, ilyen. Nincs megsértődve, csak még futtatja magában a programot. Nem, nem felejtette el, csak szép óvatosan és körültekintően kezd neki a dolgoknak. Nem nem érdeklem, és nem is közönyös, egyszerűen csak introvertált.

A kapcsolatépítő események, mint amilyen például egy karácsonyi parti, az introvertáltak számára az a szükséges rossz, amit valahogy át kell vészelni. Azonban ennek nem feltétlenül kell így lennie.

Nyilván nem kell állandóan éttermekben vagy kocsmákban tölteni az időt, de ha visszatart az élet élvezetétől, hogy introvertált vagy, akkor jobb, ha elkezdesz társaságba járni, hogy megtaláld a kiutat.

A rohanó világban gyakran előnyt élveznek azok, akik gyorsabb tempót diktálnak maguknak és képesek villámként szaladni egyik feladatról a másikra. Egy friss kutatás szerint azonban a lassabb, megfontoltabb, visszafogottabb emberek, akik több időt töltenek a saját belső világukban, általánosságban optimistábbak, és könnyebben vészelik át a koronavírus-járványt is.

Hajlamosak vagyunk rá, hogy az élet kérdéseiről fekete-fehérben gondolkodjunk: jó vagy rossz; igaz vagy hamis; szép vagy csúnya. Pedig legtöbbször a két szélsőség között van a jó válasz. Így van ez az introvertált és extrovertált személyiségtípusokkal is: egyáltalán nem biztos, hogy kényelmesen illeszkedsz egyik vagy másik kategóriába.

„Meglep, hogy azt mondod, introvertált, én olyan céltudatosnak és határozottnak látom mindig.” „Ő nem lehet introvertált, hiszen az egyik leggyorsabb karriert befutó vezető a cégnél.” „Milyen jól elbeszélgettem vele, pedig introvertált.” „Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogunk röhögni, mindig olyan csendes, és közben most tök vicces volt.” Az introvertált emberek sztereotípiájához egy csomó egyéb tulajdonságot is odabiggyesztünk, amiknek semmi köze nincs az introverzióhoz.

Talán néhány hete benned is megfogant a gondolat, mint sokakban, hogy a koronavírus miatti kényszerű távolságtartással eljött az introvertáltak ideje! Békésen begubózhatnak otthonaikban, ha dolgozniuk kell járni, akkor nem szenvednek a tömegközlekedés embertömegétől, és végre nem kell kifogásokat keresni baráti találkozók lemondására. Bezzeg az extrovertáltak hogy fognak szenvedni! Most végre meglátják, milyen nehéz az, ha más az ember-ingermennyiség, mint ami nekik megfelelő lenne! A tapasztalatok azóta lehet, hogy másnak bizonyultak, mint az elvárások. Lehet, hogy azért, mert kicsit túlgondoltad ezt az intro-, extrovertált dolgot.

Lehet, hogy alkalmazottként sokat álmodoznak, de cserébe kreatívak, ráadásul motiváltak és precízek is. Meg hatékonyak is.

Az extrovertáltak és az introvertáltak másként működnek, ez nem titok.

Introvertáltnak lenni nem feltétlenül könnyű, főleg nem manapság, amikor sok minden szól az érdekérvényesítés, önmarketing és csapatmunka mellett. Mintha a világ extrovertáltságot várna, és kevésbé lenne esélye sikerre az introvertáltaknak. Ehhez képest plusz rossz hír az, hogy ahogy öregszik az ember, úgy válik még introvertáltabbá. De biztos, hogy ez rossz hír?