Az elmúlt hetekben ugrásszerűen megnőtt azoknak a száma, akik kényszerűségből vagy önként otthonról kezdtek dolgozni. A járvány miatt hozott egyre szigorodó intézkedések hatására vélhetően napról napra növekedni fog a számuk.
Ezekre a hetekre sokáig emlékezni fog az emberiség. Nemcsak azért, mert a legtöbb ország életében egyáltalán nem mindennapiak azok a korlátozások, amelyeket egymás után hoznak most meg a vírus terjedésének megakadályozására, de azért is, mert a kényszerű otthon maradás miatt alapjaiban változik meg az időhöz, pénzhez, egészséghez, tanuláshoz és munkához aló viszonyunk. És nem biztos, hogy csak a karantén idejére.
Középiskolás koromban úgy képzeltem, hogy ha szerezni fogok egy diplomát, akkor onnantól kezdve életem végéig meglesz a hivatásom. Ha nagy ritkán váltok is munkahelyet, a karrierutam kiszámítható ritmusban fog haladni a jól megérdemelt siker felé. Ám időközben a világ eléggé átalakult. Körülöttem mindenki ezerféle dolgot csinál egyszerre, távmunkákat végez, pár évente teljesen új szakmákban próbálja ki magát. Mi történik itt?
Tér kell ahhoz, hogy az elméd is nagy utakat tudjon bejárni.
Mindannyian emlékszünk még arra, amikor Robert Kelly élő bejelentkezése közben megjelent a háttérben a kislánya? Tökéletes példája volt ez annak, hogy milyen élmény otthonról dolgozni, gyerekkel.
Mondjuk ezt egy délelőttnyi Hoffice után. Mert kipróbáltuk, és rég voltunk ilyen hatékonyak.
A hazai vállalatok még le vannak maradva a rugalmas munkarend terén, pedig a dolgozók szerint a távmunka és rugalmas időbeosztás növeli a hatékonyságot, ami a vállalatok számára is egyértelmű előnyt jelent.
Van még hova fejlődnünk a távmunkát illetően, mert nincs rá nagyon lehetőség, de ha lenne, akkor sem biztos, hogy megfelelőek a körülmények. És te mit gondolsz a home office-ról?
