Mindannyian tudjuk, hogy másoknak hazudni nem szép dolog. De mi a helyzet azzal, ha önmagunkat csapjuk be?
Pszichológusok és a szakirodalom szerint is az alkalmankénti hazugság a társadalmi interakciók normális részének tekinthető. Az ismétlődő és bonyolult kitalációk viszont egészen máshogy kezelendők. És ha ez még nem lenne elég, a hazugságnak van egy magasabb foka, amikor az ember elhiszi a saját hazugságát. Az önámítás becsaphat bennünket, de miért olyan veszélyes mindez?
Kirándulni indult szüleivel, amikor nyomtalanul eltűnt a négyéves amerikai kisfiú, Bobby Dunbar – a kitartó keresésnek köszönhetően nyolc hónappal később a fiú megkerült, a visszakapott „Bobby” azonban mintha nem ugyanaz a gyerek lett volna, aki korábban. Több mint száz év elteltével is rejtély, mi történhetett az igazi Bobby Dunbarral.
Megkímélni a gyereket attól, hogy elfelejtettünk neki csokoládét venni. Védelmezni egy barátot a fájó igazságtól. Megóvni a kedvenc kollégákat a bajtól. Sok-sok indokból hazudhatunk, nem csak rossz szándékból. Ilyenkor merül fel igazán a bűvös kérdés: hol a morális határ a tudatos hazugságban?
A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát – tartja a közmondás. De a manipulátorok világában ez már korántsem olyan egyszerű. Ha az ember sok fondorlatos személlyel kényszerül találkozni, akkor viszont kiélesednek az érzékszervei a hazugságra.
Mindegy, hogy miért hazudik a gyerek, általában ő húzza a rövidebbet, ha nem mond igazat. Pedig a hazugságra sokszor épp mi, szülők kényszerítjük, akik végül kiszabjuk a lódításért a büntetést.
Léteznek olyan káros viselkedések, melyek akár egy stabil párkapcsolatot is könnyen tönkretehetnek, és a szakítás szélére sodorhatják a feleket – írásunkban az 5 legrosszabb hasonló szokást soroljuk fel, amiket jobb, ha elkerülsz, különben könnyen súlyos törést idézhetsz elő, és alááshatod a pároddal kialakított idillikus viszonyt.
Néha mindannyian füllentünk magunknak. Ha megtennénk ezt, akkor lenne időnk arra. Ha ez jobb lenne, akkor az is jobb lenne… Ezek a hazugságok ugyanakkor nem mindig fedik az igazságot. Ha picit jobban figyelnénk az időnk és az energiánk tudatos beosztására, talán tényleg felszabadulna annyi időnk, hogy akár egy új hobbiba is belekezdhetnénk! Mondjuk is, miért ne hazudj magadnak.
A jóhiszeműségnek sokszor ára van: ha nem figyelünk oda, csúnyán becsaphatnak vagy kihasználhatnak minket. Ha viszont megismerjük a csalók észjárását, sikeresen védekezhetünk ellenük.
A gyerekek hazugságait nem érdemes elítélni. Pszichológusok szerint ez a jellemvonás hozzájuk tartozik minden életkorban, de a kamaszkorba lépve csak erősödni fog. A kérdés az, hogy hogyan kezelik ezt a szülők. A jó hozzáállás, az őszinte példamutatás kiemelten fontos, mert idővel ez lesz a meghatározó a gyerek későbbi őszinteségével.
Kutyából nem lesz szalonna, de a hazugságból még lehet igazság, csak elég sokszor kell elismételnünk hozzá.
Egy új kutatás egészen egyszerű módszert talált arra, hogy az emberek felismerjék a hazugságokat. Ha valakire gyanakszunk, hogy hazudik, lényegében csak meg kell kérnünk, hogy csináljon valami másfajta tevékenységet, és mi eközben feltehetjük neki a kérdéseket. Ezzel elvonjuk a figyelmét, és hupsz, máris kiderülhet a füllentés. De tényleg ennyire egyszerű?
