A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát – tartja a közmondás. De a manipulátorok világában ez már korántsem olyan egyszerű. Ha az ember sok fondorlatos személlyel kényszerül találkozni, akkor viszont kiélesednek az érzékszervei a hazugságra.
Robin Dreeke, az FBI nyugalmazott különleges ügynöke és a kémelhárítás magatartás-elemző programjának korábbi vezetője, 21 évet töltött olyan emberek legyőzésével, akiknek egyetlen szándéka a megtévesztés és a csalás volt.
Harmadik bestseller könyvében (Sizing People Up: A Veteran FBI Agent's User Manual for Behavior Prediction – Felmérni egy embert: Egy veterán FBI-ügynök felhasználói kézikönyve a viselkedés előrejelzéséhez) összefoglalja az évekig tartó próbálkozások és hibák során felismert kulcsfontosságú viselkedésmintázatokat.
Dreeke azt állítja, „megtanultam, hogyan mérjem fel az embereket – vagyis hogyan jósoljam meg, hogy mit fognak tenni”. Cikkünkben tehát azt a nyolc figyelmeztető jelet vettük sorba, amelyek az ex-FBI-ügynök szerint elárulják, hogy valaki nem őszinte:
1. Túlzó vádak: a „mindig” és a „soha” esetei
Az abszolútumok arra szolgálnak, hogy alátámasszanak egy álláspontot, de ritkán igazak, és könnyen tagadást és ellenkezést szíthatnak.
Bizonyára sokaknak ismerős ez a keserű felütés: „Soha nem bókolsz nekem!” Hiába tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz, és a másik csak túloz, mégis nehéz lenne ebből megállapítani, hogy ő is így látja. Ha az abszolútumok megkérdőjelezhetetlenné válnak, akkor létrehozhatnak egy második valóságot az illető fejében.
A megbízható emberek sokkal kevésbé használják ezeket a kifejezéseket, inkább hajlamosak olyan szavakat használni, amelyek enyhítik az abszolútumokat, mint például a „rendszerint”, „gyakran”, „valószínűleg”, „gyakorlatilag”, „néha”, „gyakran” és „általában”.
2. Úgy hencegnek, hogy közben lekicsinylik az eredményeiket
Sokan abban a tudatban élnek, hogy képesek a legártatlanabb módon hencegni. Kivárják a megfelelő pillanatot egy beszélgetés során, majd lazán bedobják 15 másodpercnyi önreklámozásukat – puszta információként, egy találó példaként vagy egy felvillanó, szórakoztató emlékként. De a legérdekesebb része ennek a színjátéknak, hogy amikor bezsebelik a dicséretet, amire vágynak, álszerényen eltolják maguktól.
Egy másik példa lehet az a munkatárs, aki a bátorítás ürügyén úgy próbálja vigasztalni társát az elkeseredettségében, hogy rámutat arra, valamiben jobb, mint amaz. Itt sajnos az elsődleges céljuk az, hogy emlékeztessenek arra, ők milyen nagyszerűek – és kevésbé szól ez a társ érzésvilágáról.
3. Úgy próbálnak a másik kedvében járni, hogy a közös ismerősök felett ítélkeznek
Ezzel azt sugallják, hogy a bizalmukba avatták a másikat, és így a közös rosszallás mentén szerveződnek. Arra invitálják társaikat, hogy a közmegegyezéses kritika révén egyfajta titkos szövetségbe lépjenek egymásra, mintha ez a kapcsolódás egyik egészséges formája lenne.
De az ember fejében ott motoszkál: Vajon másokkal is ezt csinálja? Vajon mit mondanak rólam, amikor épp én nem vagyok ott?
4. Fekete öves védelmi rendszerük van
Ez egy nagyon veszélyes tulajdonság, figyelmeztet az ex-FBI-ügynök a könyvében. Ugyanakkor elég gyakori is, hogy a tagadással az emberek azt képzelik, eltörlik az igazságot.
Az őket ért kritikát viccnek vagy sértő, értelmetlen kijelentésnek állítják be. Fintorognak. Passzív agresszívan viselkednek. Témát váltanak. Elferdítik a „vádat”. Vagy egyszerűen csak visszavonulnak.
A tisztességtelen emberek ilyen módon állítják fel a pajzsukat. Pajzsot fel, információt ki. Pajzsot le, információ be.
5. Túlságosan is szeretnek vitatkozni
Itt nem a racionális gondolatok cseréjére gondol a szerző. Inkább azokról az érzelmileg felfokozott csatározásokról, amelyeket ma vitakultúrának képzelünk, köszönhetően a valóságshow-k és a politikai viták rossz példáinak.
A vitataktika trükkjei nagy szerepet játszanak az emberek manipulálásában. Néhány a legrosszabbak közül:
- támadás az ötletek helyett,
- a célozgatás és a félelmekre való rájátszás,
- a szarkasztikus és elutasító hangnem,
- a bűnbakképzés,
- a témaváltás,
- az emberek megbélyegzése.
Ma már egész magas pozíciókba is eljuthat az ember ezekkel a stratégiákkal.
6. Túl sokat beszélnek, és túl keveset mondanak
Ez általában azért van, mert valamit el akarnak titkolni, vagy egyszerűen nincs mondanivalójuk. Ezért megpróbálják a minőséget a mennyiséggel helyettesíteni, különösen semmitmondó divatszavak bedobásával.
Ezzel szemben Winston Churchill – tehetséges szónok és irodalmi Nobel-díjas – egyszer azt mondta: „A rövid szavak a legjobbak, és a régi szavak a legjobbak mind közül”. Hasonlóan vélekedett L. J. Brockman üzleti kommunikációs szakember, aki a sikeres kommunikáció négy fő jellemzőjét a következőképp jelöli ki: világos, tömör, emlékezetes és motiváló.
7. A testbeszéd is árulkodó
A nonverbális kommunikáció arra utal, hogy az illető kényelmetlenül érzi magát a mondandójával:
Az őszinte mosollyal ellentétben a hazug ember szája sarkai nem felfelé húzódnak, hanem egyenesen hátrahúzódnak. A mosoly nem öleli át az egész arcát, a szemöldöke gyakran összeráncolódik. A fejük dőlésszöge kissé hátrafelé dől, nem pedig oldalra. És szó szerint az orrukat felhúzva néznek a másikra. Az őszinte emberek szemei tágra nyíltak. A fondorlatos emberek szemei azonban kissé lehunyt szemmel néznek, és általában rád szegeződnek, különösebb mozgás nélkül.
8. Nem tudják, hogyan kell bocsánatot kérni
Bocsánatot kérni elég könnyű. Azt mondod, hogy „sajnálom”, és ennyi. Nos, ez az, amitritkán hallani egy tisztességtelen embertől. Az ő verziójukban ez így hangzik: „Sajnálom. De…” Aztán jön a fordulat, amit általában egy vádaskodás táplál: „De csak azért tettem, mert te meg azt tetted…”. A félelem gyakori álcája ez az arrogancia, de idesorolható még a perfekcionizmus vagy a felsőbbrendűség valamilyen más formája is. Az illető központi, önmagát elpusztító előfeltevése a következő: Minden rólam szól, és ha minden vádpontban ártatlannak vallom magam, akkor ez így is marad.
