Ha tartanál tőle, hogy kihalóban vannak a könyvek, ne tedd! Egy friss felmérés szerint virágzik az olvasás kultúrája, szeretjük a könyveket kézbe venni, elcserélni, gyűjteni, újraolvasni.
Mi a közös Majkában, Gyurcsány Ferencben és Esterházy Péterben? Például az, hogy mindhármuktól szerepel egy-egy idézet Vida Kamilla első kötetének mottói között. A huszonnégy éves költő friss hang a kortárs irodalomban, kritikus és felforgatóan transzparens. A Konstruktív bizalmatlansági indítvány verseiben bemutatja, hogy a közéleti kérdések és a bibliai sztorik lazán megférnek a trashsel, a Földet benépesítő Berki Krisztiánokkal és Ambrus Attilákkal. A könyvben olyan világ tárul elénk, amelyben még Potter névre rendeljük a pizzát, de már nem hiszünk a hősökben. Csak nézzük az emelvényen Kossuth-nótát éneklő politikusokat. Klímaszorongunk, vakcinairigykedünk. Mi ad biztonságot a fifázáson kívül? És mit tegyünk, ha már a kiábrándulásból is kiábrándultunk?
Egy magával ragadó társasjáték. Egy zseniális novella. Egy induló YouTube-csatorna. Sorozatunkban elmondjuk, hogy milyen hétköznapi apróságok tettek minket boldoggá a héten.
Általában az történik, hogy egy nagyszerű lehetőségekkel teli történethez is gyengébb előzményfilm készül. Az eredettörténetek, a filmes univerzumot visszafelé kiterjesztő alkotások ritkán tudnak nagyot mondani, inkább keserű szájízzel szállunk ki a moziszékből. De mik azok az állandó hibák, amikbe két lábbal botlanak bele a filmkészítők?
Vajon miben rejlik J. K. Rowling, a Harry Potter szerzőjének sikere? Veleszületett tehetség, kitartás vagy szerencse kellett ahhoz, hogy a világ leggazdagabb és legolvasottabb ifjúsági regényírója legyen?
Nyakunkon a Végjáték, a Bosszúállók újra összegyűlnek, hogy legyőzzék a gonoszt, és békét hozzanak el a galaxisba. Na, de milyen zene szól mindez alatt?
Az első komolyabb regény, amit a kezembe vettem hétéves koromban, a Harry Potter és a bölcsek köve volt. Emlékszem, esténként képtelen voltam letenni, faltam az újabb és újabb fejezeteket. Az ötödik rész megjelenését tűkön ülve vártam, a hatodikat még az utcán is olvastam, a hetediket pedig már angolul kaptam meg, hogy minél előbb megtudhassam, hogyan végződik Harry és barátai kalandjai. Akkor még nem tudtam, hogy engem és a korombeli rajongókat egyszer majd Harry Potter-generációnak nevezik.
Nem annyira fenékig tejfel egy A-listás sztár élete sem. Azt gondoljuk, hogy egész nap a millió dolláros vityillójukban üldögélnek, és számolgatják a zöldhasú bankjegyeiket a széf előtt, miközben drága italokat szürcsölnek, és kaviárt csócsálnak. Aztán persze lehet, hogy így van.
Valahogy sosem teljesül az, hogy a nagyközönség a minőségi filmekre tolakodjon, ezért viszonylag ritkán találkozik a klasszikus értelemben vett filmművészet és a nagy bevétel. Így volt ez 2018-ban is.
Létezik gyerek, aki ne álmodozott volna arról, hogy a Roxfortba jár, és tud varázsolni? Nos, az igazán jó helyeken a keresletre kínálattal válaszolnak: egy oregoni tanár úgy rendezte be a tantermét, mintha a Harry Potterből lépett volna elő.
A Harry Potter szerzőjének új könyve remek lett. Mármint azoknak, akik tudnak értékelni egy meglehetős pontossággal kivitelezett gyomronrúgást.
Nagy Kincső egyedi illusztrációkkal, foszforeszkáló és kihajtogatós oldalakkal tette még izgalmasabbá J.K. Rowling klasszikusát.
