Az utóbbi hónapok mindannyiunkat megviseltek, nincsenek ezzel másként a gyerekek sem. A téli hónapok végén a bezártság mellett a pandémiás megszorítások a kamaszok életére is jobban rányomják a bélyeget.
Európában a nők óránként mintegy 16 százalékkal keresnek kevesebbet férfi kollégáiknál. A nemek közti bérszakadék 8 évenként kb. 1 százalékkal csökken. Ezt a sebességet alapul véve a nők átlagosan 84 év múlva fogják ugyanazért a munkáért ugyanazt a fizetést kapni, mint a férfiak. Vannak, akik az egyenlőtlenség hátterében a diszkrimináció nyílt és burkolt formáira mutatnak rá, míg mások inkább magukat a nőket hibáztatják: miért olyan típusú és mennyiségű munkákat választanak, amilyeneket. A jelenség megértéséhez most egy gyerekekkel végzett kutatás visz minket közelebb – ráadásul nem is akárhogyan.
Akármelyik napra is essen a környéken a szemétszállítás, a gyerekek reggeltől kezdve orrukat az ablakhoz nyomva várják, hogy megjelenjen a kukásautó. Többüket annyira lenyűgözi az élmény, hogy ki is rohannak a kerítéshez és lelkesen integetnek az autó hátulján utazó hőseiknek. Mindeközben a szemét büdös, az autó koszos: mi az oka akkor az eufóriának?
Világjárvány és home office ide vagy oda, reggelente lecseréljük a pizsamánkat. Annak ellenére, hogy a legtöbb ember szinte mindennap megteszi, a kisgyerekeket ez teljesen hidegen hagyja. Sokukat valójában már az öltözködés puszta gondolata teljesen kiborítja.
Szülőként mindannyiunk fejében megfordul, hogy mi történne, ha a gyereket atrocitások érik valamelyik tömegközlekedési eszközön? Tudatos felkészüléssel azonban nemcsak a váratlan helyzetek kezelhetők eredményesen, de a megelőzésért is hatalmas lépést tehetnek a fiatalok és a szülők egyaránt.
Amikor a gyerekek kicsik, megszokjuk, hogy a legtöbb gondolatukat azonnal megosztják velünk. Annak ellenére, hogy ez sokszor fárasztó, megnyugtat az érzés, hogy mindent tudunk, ami a kis fejükben zajlik. Idővel azonban a kisgyerekekből nagyobbak lesznek, ami együtt jár azzal, hogy már nem avatnak be minden gondolatukba.
Alapvetően a gyerekek azok, akik bajba szoktak kerülni, és a felnőttek mentik ki őket belőle. Ritkán ugyan, de ennek fordítottja is megtörténik. Lélekjelenlét, bátorság, önállóság és még valami szükséges hozzá: az, hogy a szülők időben megbeszéljék velük, mi a teendő vészhelyzetben. Egy gyerek csak akkor tud mentőt hívni, ha megtanítjuk rá.
Minden gyerek hazudik, ráadásul okkal. Szülőként a legfontosabb dolgunk rájönni, hogy mi áll a hazugság hátterében, a büntetés ugyanis sok esetben csak még több hazugsághoz vezet.
Ha egynél több gyereked van, nagy eséllyel már te is voltál szemtanúja testvérharcoknak. Néhány ilyen alkalom még nem ad okot aggodalomra, a legjobb testvérek között is vannak súrlódások.
Furcsa ellentmondás, de csak első hallásra. A rendszeres kézfertőtlenítés, a maszk használata, a távolságtartás és az otthoni tanulás minden létező kórokozóra hatással van, nem csak a vírusokra. A gyerekeink ennek köszönhetően kevesebb kórral küzdenek – ám ennek ára van.
Tökéletes szülő nem létezik. Elég jó igen. Ehhez viszont törekednünk kell arra, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk a gyerekeinknek.
A játékboltba lépve, a polcok között ténferegve nemcsak a saját gyerekkorunkból ismerős klasszikusok újabb verziója köszön szembe, de aranyosabbnál aranyosabb és menőbbnél menőbb játékok közül választhatunk. A bőség teljes zavara.
