Egyre többet tudunk, és még többet szeretnénk tudni a narcisztikus személyiségzavarról. Nemcsak pszichológiai szaklapokban megjelent tanulmányok foglalkoznak sokat a kórkép tüneteivel, de a mindennapi közbeszédben is egyre gyakrabban üti meg a fülünket ez a kifejezés.
Egyre több embert érint valamilyen ételallergia, illetve ételérzékenység (ételintolerancia), beleértve a gyerekeket is. Fontos, hogy a két fogalmat elkülönítsük egymástól, és tisztázzuk, melyik mit is jelent pontosan. Ebben Csák Anna dietetikus, okleveles élelmiszermérnök lesz segítségünkre.
Vírusként terjed a neten a videó, amelyben kisgyerekek láthatók, akik a kerttel ismerkednek. És nagyon nem tetszik nekik. Annyira nem, hogy bármit megtesznek azért, hogy ne érjenek hozzá ahhoz a fura zöld valamihez.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a home office és az otthon visító gyerek kettőse csak mostanában nehezíti meg a szülők életét. Pedig már nemcsak évtizedekkel, de évszázadokkal ezelőtt is ki kellett találni valamit, hogy a gyerek kibírja, amíg anyu és apu dolgozik. De van, hogy a „megoldás” többet árt, mint használ.
A szülők által alkalmazott verbális abúzus különböző formái közül az egyik leggyakrabban előforduló, amikor a családban az egyik gyerek válik bűnbakká.
Véget nem érő kérdések. Állandó rendetlenség. Nehezen lekövethető hangulatváltozások. Újabb és újabb igények. Ha arról van szó, hogyan őrjíthet meg a gyereked, a határ szinte a csillagos ég. Imádjuk őket, de néha nagyon kimerítő tud lenni a velük való foglalkozás. Pláne most, amikor egy csomó minden másért is aggódunk a saját és szeretteink egészségétől kezdve a bevételkiesésen át a jövő alakulásáig. Természetes, hogy rengeteg feszültség keletkezik bennünk. Hogyan érhető el, hogy ne halmozódjon fel, és ne buggyanjon ki, amikor a gyerekeinkkel vagyunk?
Szülőnek lenni eddig sem volt kis feladat, de ma még nagyobb kihívásokkal nézünk szembe, amikor olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyek a mi gyerekkorunkban nem is léteztek. Vagy egy olyan jövőre szeretnénk a legjobban felkészíteni a gyerekeinket, amiről valljuk be, csak halvány sejtéseink vannak.
Szinte minden szülő ismeri azt az állapotot, amit leginkább a Go the f*** to sleep című vers ír le: a gyerek ezredszerre is vizet kér, pisilnie kell, mesét akar, hisztirohamot kap, tévézni surran ki, tulajdonképpen bármit kitalál, ami csak fizikailag lehetséges annak érdekében, hogy ne kelljen aludni mennie. Miért nem akar aludni?!
A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás nagyon fontos az egészség szempontjából – ez a gyerekekre hatványozottan igaz. Legalább ennyire fontos, hogy idejében ágyba bújjanak a kicsik.
Még csak 12 éves, mégis többet tud a hulladékgazdálkodásról és a környezetvédelemről, mint sok felnőtt. Arra voltunk kíváncsiak, miért kezdett el hulladékmentesen élni, mit szólnak különleges érdeklődéséhez a kortársai, és mit gondol a jövőről.
Érintett szülők, gyerekorvosok és játékgyártók figyelmeztetnek együttesen a gombelemek veszélyeire: az apró energiaforrásokat nagyon könnyű szinte észrevétlenül eltüntetni. Évente több ezer gyereket látnak el, mert elemet nyelt, pedig a balesetek nagy része megelőzhető lenne.
A gyerekek nem fogadnak szót, nem akarnak együttműködni. Önállósodásra vágynak. Mi, szülők pedig, bár igyekszünk támogatni fejlődésüket, nem szeretnénk elveszíteni a tekintélyünket, és hagyni kicsúszni a kezünkből az irányítást. De akkor mit lehet tenni az ütközés elkerülésének érdekében?
