A környezet visszajelzései vagy a saját véleménye alapján néhány szülő úgy dönt, orvosi vizsgálat nélkül is képes változtatni a gyereke életmódján és testsúlyán. Ez azonban nagyon káros lehet.
Addig kotorászik a tányérban, amíg kihűl az étel, vagy egyben befalja az egészet? Akár válogat, akár habzsol a gyerek, szülőként mindenképpen aggódunk érte. Már csak azért is, mert nincsenek közeli fogalmaink arról, hogyan is kéne táplálkoznia a fejlődése érdekében. Mennyit egyen egy gyerek ahhoz, hogy egészséges legyen?
A legjobb szándékunk ellenére mindannyian elkövetünk valamilyen hibát a gyerekünk etetése kapcsán: hagyjuk, hogy a tévé előtt vacsorázzon, csak megvesszük neki az édességet, amiért órák óta nyavalyog, büntetünk és jutalmazunk az ennivalóval, vagy épp nem tartjuk tiszteletben a csemete önrendelkezési jogát. Aztán bűntudatosan veszünk valami bioélelmiszert, hogy helyrehozzuk a károkat. No de elég ez?
Alig várjuk, hogy egyéves korában kimondja a gyerek az első szavát. Utána nevetve, örömmel figyeljük, ahogy kétszavas mondatokat próbál alkotni, ahogy kinyílik számára az anyanyelv világa. Ám mi történik akkor, ha beszédhiba lép fel? Elrontottunk volna valamit?
Figyelemzavaros a gyerek, olyan furcsán viselkedik! Sosem koncentrál a feladatokra, mindig pörög, nem bírunk vele, biztos ADHD-s! Ismerős mondatok, ugye? Azt hisszük, ismerjük e négy betű valódi jelentését, és boldog-boldogtalanra rányomjuk a bélyegét.
Ismersz SNI-s gyereket? Hát ADHD-st? Tudod, pontosan mit jelentenek ezek a rövidítések, mit takarnak ezek a kórképek? Szakértővel segítünk eligazodni a gyerekekkel kapcsolatos, gyakran használt rövidítések értelmezésében, ugyanis hisszük, hogy erre ideje végre külön figyelmet fordítani.
Az internettel, a közösségi oldalakkal, a gyerekek védelmével egyre többször foglalkozunk. A legfontosabb mindig a megelőzés. Ugyanakkor sok szülő tanácstalannak érzi magát, amikor az kerül szóba, hogyan kezelje a már kialakult helyzetet: mit tehetünk, ha már megtörtént a baj, zaklatással, adatlopással, személyiségi jogok megsértésével kell szembenéznünk?
A gyerekek esnek-kelnek, ám néhányuk kicsit többször, mint a többiek. Esetlen mozdulataik rendszeresen bajba keverik őket, nekiütköznek tárgyaknak, embereknek, nem különböztetik meg megfelelően a jobb és bal irányt, a tájékozódási képességük is eltér az átlagétól. Mindezek a diszpraxia jelei is lehetnek.
Csodagyereknek tartották, sőt máig úgy emlegetik, mint a valaha élt legokosabb embert. Kiemelkedő matematikai és nyelvi képességei alapján a legjobbak között lett volna a helye, William James Sidis mégis egyszerű irodistaként végezte.
Mire van szükség ahhoz, hogy a gyerekedből boldog, egészséges felnőtt cseperedjen? Köteteket lehetne megtölteni a válasszal. Nir Eyal azonban, a Stanford Egyetem tanára, aki a pszichológia, a technológia és az üzleti élet metszéspontjáról oktat, leszűkítette a listát három nagyon fontos összetevőre. Nézzük, mik ezek, és hol találhatók a legnagyobb félreértések szülőberkekben?
Részben vagy egészben ruhátlanul létezni sokaknak felszabadító, boldogító érzést jelent. Hol máshol szeretnék ezt megélni, mint otthonuk négy fala között, ahol senki sem látja őket? Igen ám, de szülőként meg kell húznunk egy határt. Nem tehetünk meg akármit, ha a gyerekünk is ott van a lakásban. A kérdés csak az, hogy mégis hol van ez a határ? Szavazz!
Minden embernek megvan a maga véleménye arról, illik-e együtt fürödnie a családtagoknak – még azoknak is határozott elképzeléseik vannak, akik még nem szülők. Nem véletlenül, hiszen anya, apa és a gyerek(ek) látják egymást meztelenül, megmossák a másik hátát, ez pedig sokakban felveti a kérdést, egészséges-e, és ha igen, meddig?
