Ne hagyd, hogy erőszakos játékokkal játsszon, dobja ki a szemetét, a pofátlanság nem vicces, és további három ötlet, hogy mindenkinek jobb legyen az élete.
Alkotmányban lefektetett joguk van az élethez és a szabadsághoz, a klímakatasztrófa ezt veszélyezteti. Vagyis a klímatagadó politika alkotmányellenes, tiltsák be!
A bocsánatkérés nem megalázkodás, hiszen szabad hibázni. Nem kell magunkat ostorozni ahhoz, hogy kimondjuk, valamit most rosszul csináltunk. Hogy miért nem érezzük ezt mégsem? Talán mert a mi szüleink sem érezték. Ha a szülő tud bocsánatot kérni, akkor a gyerek is megtanulja tőle.
Amikor szakít a párjával a tini, a legfontosabb a szülő részéről, hogy elérhető legyen, és együtt érezzen a kamasszal. Nem érdemes szidni a volt párt, és ne bagatellizáljuk, vagy dramatizáljuk a történteket! Inkább támogassuk a gyerek önbizalmát, és éreztessük, hogy tartozik valahova!
Gyerekkel már kell az autó! Vagy nem kell? Nekünk nincs, elmesélem, hogy lehet így élni.
Egy anyuka csak a szülés után akar szólni a nagyszülőknek, akik kiakadtak ezen. Meg az internet népe is. Na de kinek szóljunk, amikor indulunk szülni?
Mi rossz van abban, ha valaki a tudtodon kívül anyatejet kever a sütidbe?!
A legtöbb iskolában, munkahelyen és családban üldözzük a hibázást, mintha ez lenne a legszörnyűbb dolog a világon. Holott sokkal kreatívabb és motiváltabb az ember, ha nem retteg, hogy hibázni fog. Sőt, hiba-fóbiánkért meglehetősen nagy árat fizetünk egyéni és társadalmi szinten.
Egy friss kutatás szerint a várandósság alatti dohányzás növeli annak esélyét, hogy gyerekünkből bűnöző hajlamú felnőtt váljék.
Önzetlenebbek, toleránsabbak-e a vallásos közegben nevelkedő gyerekek? Úgy tűnik, ez nem önmagában attól függ, vallásosak-e a szülők. Fontosabb, hogy hogyan élik meg, hogyan képviselik vallásuk értékeit, tudják-e hitelesen közvetíteni azokat, segítik-e gyerekeiket abban, hogy ezek az értékek belsővé váljanak.
Sipos Mihály és felesége, Ruszkai Krisztina egy Cegléd melletti tanyán élnek két kicsi gyerekükkel. Mindketten agrármérnökök, Misi az egyetemi karrierjét cserélte az önellátó tanyasi életre, Kriszti pedig díjugrató volt, mielőtt családot alapítottak. Viszonylag ritkán lehet olyan emberekről hallani, akik városi, értelmiségi emberekként saját maguk választották a tanyasi életet, viszont értenek is ahhoz, amit csinálnak. A gazdaságukban most már több tucat őshonos, magyar állat- és fafajta van (de sehol egy rovásírás, vagy hasonló), szépen fejlődnek, és éppen úgy élnek, ahogy szeretnének. A gyerekeiknek is szabad életet szánnak, már ki is találták, hogyan tudják kikerülni az állami/egyházi oktatási rendszert. Interjú érdekes és boldog emberekkel, akik megvalósítják az álmaikat.
Mi határozza meg, mikor kell egy kisgyereknek lefeküdnie, és mi történik, ha egy kicsit későbbre tolódik a lefekvés ideje? Svájcban kevesebb hiszti lett az engedékenyebb szülők ajándéka.
