Horváth Ilona, Lajos Mari és Benke Laci bácsi – ki ne emlékezne a nyolcvanas évek gasztronómiájának ikononikus alakjaira, akiktől megtanulhattuk a sütés-főzés minden fortélyát!
A háziasszonyok nem is olyan régen sokkal bátrabban válogattak az alapanyagok közt, mint mi manapság: a magyar gasztronómia sokkal színesebb volt, amikor a ma sokak által került húsok is tányérra kerülhettek.
A háborús idők leleményes megoldásokra ihlették a magyar háziasszonyokat. Hogyan lehetett minimális alapanyagokból ebédet varázsolni? Mivel pótolták a kieső élelmiszereket? És mire jó a cukrozott zeller?
Mi, magyarok, büszkék vagyunk konyhaművészetünkre, azonban vannak olyan ételeink is, amelyeket a külföldiek egyszerűen nem értenek, és a világ minden kincséért meg nem kóstolnának.
Édes szarvasgombát egyedül hazánkban lehet találni, a magyarok ennek ellenére szinte nem is ismerik.
A Gundel étteremben immár otthon érezhetik magukat a hallás- és látássérültek is, hiszen a felszolgálók megtanulták az alapszintű jelnyelvi kommunikációt angol és magyar nyelven is, látássérültek pedig Braille-írásos étlapról ismerhetik meg a fogások történetét. Az akadálymentes közlekedés is megoldott az étteremben, amelynek történetéről Gundel Takács Gábor mesélt.
A tavasz beköszöntének egyik legbiztosabb jele, amikor az első meleg napsugarakkal együtt a kávézók, éttermek és egyéb vendéglátóipari létesítmények kitelepülnek néhány asztallal a járdaszegélyre. Az élvezetet csak fokozza, ha nem a benzingőzös utcákon ücsörgünk, hanem egy kerthelyiségben a lombos fák alatt, esetleg egy kiadós túra után megpihenve.
Enyhén savas íze miatt számtalan ételbe belecsempészhetjük a keleti különlegességet, ami nemcsak a szívünknek tesz jót, de vércukrunkat is rendben tartja.
Bár hazánkban manapság talán kevéssé használt alapanyag a tenger gyümölcseinek legapróbb változata, világszerte tömegek kedvelik. Olyannyira nagy az igény rá, hogy immár veszélybe került az állat léte, melyből hozzájuthatunk.
Annyi szó esik a hétköznapokban a különféle nemzetek ételeiről, már csak azért is, mert a külföld ízeit előszeretettel hozzuk be a saját konyhánkba. Gyakran már azt sem tudni, melyik eledel honnan származik, úgy keverednek a nemzeti zamatok egy-egy ország háziasszonyainak a tűzhelyén. De vajon te tudod-e, mely étel mely nemzethez tartozik?
Háborúban az étel nem annyira sokadlagos, mint azt először gondolnánk: a katonák üres hassal harcolni sem voltak képesek, így nagyon fontos volt, hogy megfelelő élelmiszer-ellátásukról is gondoskodjanak.
Jókat enni és egészségesen étkezni – ezt az ellentmondást ma, a 21. században sem egyszerű feloldani. Hogyan egyeztették össze a régiek az ínyenc ebédeket és az egészséges életmódot? Mit tettek az egészségükért a konyhában vagy azon kívül, és mit tehet ma az, akinek különösen fontos odafigyelnie az egészséges táplálkozásra? Erről és még sok minden másról beszélgettünk a Dívány legújabb podcastjében, amely a gasztronómia és az egészségtudatosság témáját járja körül.
