Rengetegen élnek olyan kapcsolatban, ahol folyamatosan ellenőrzik egymást. Hova megy a másik, mikor végez a munkahelyén, kivel ebédel, kivel csetel, mit posztol a közösségimédia-oldalakra, kinek lájkolja a posztjait – és ezek még csak az enyhébb esetek.
Hajlamosak vagyunk a féltékenységet az irigység szinonimájaként használni, pedig valójában két különálló érzésről van szó. Az irigység magában foglalja a vágyat, hogy a magunkénak tudhassuk azt, ami a másiké, ezzel szemben a féltékenység sokkal inkább valaminek az elvesztésétől való félelemről szól.
Aligha van olyan ember, aki ne érzett volna még féltékenységet. Ebben a féltésben kifejezetten aljas módon kombinálódik saját csökkentértékűségünk vélelme a szeretett másik elvesztése miatti aggodalommal. Gyilkos kombó, ahogy mondani szokták. Lehet, hogy pár pillanatig tart csak, például amikor partnerünk az indokoltnál kicsit hosszabban beszélget a – hogy, hogy nem – szívdöglesztő szomszéddal. De olyan is van, hogy teljesen átszövi a mindennapokat, és párkapcsolat mindkét tagját vállalhatatlan és megalázó helyzetekbe sodorja a nem jól kezelt érzelem.
Egyáltalán az én dolgom kezdeni ezzel bármit, vagy a páromnak kellene máshogy viselkednie? Pszichológus szakértőinket kérdeztük.
Egy friss kutatás nemcsak azt vizsgálta meg, hogy mi az, amin a legtöbbször hajba kapnak a párok, hanem azt is, hogy a friss szerelmesek vagy a régóta párkapcsolatban élők veszekednek-e többet.
Hogyan magyaráznád el a piros színt valakinek, aki sosem látott olyat? Persze tudod mihez hasonlítani, és felismered, ha találkozol vele. De a pirosság lényegét nehéz szavakkal megragadni. Így vagyunk a szerelemmel is. Ahogy az a társadalmilag túlmisztifikált jelenségekkel általában lenni szokott, talán közelebb jutunk hozzá, ha sorra vesszük, mi mindennel szoktuk összetéveszteni.
Néha az emberek teljesen összezavarodnak attól, hogy ők is emberek. Azt gondolják, hogy egy egész életet le tudnak élni úgy egy monogám kapcsolatban, hogy nem fognak egy harmadik személyhez vonzódni. Ha pedig mégis megtetszik nekik valaki más, rögtön a hibát kezdik keresni önmagukban vagy a partnerükkel felépített közös életben, és a boldogtalanság jelei után kutatva aztán jó eséllyel találnak is valamit. Nem járnánk-e mind jobban, ha nem megijednénk a vonzalmainktól, hanem megtanulnánk kezelni őket?
A féltékeny testvért gyakran félreértik, pedig a féltékenység normális dolog, hiszen minden gyerek azt szeretné, ha a szülei csak rá figyelnének. Épp ezért nagyon nem mindegy, hogy szülőként hogy állunk a kérdéshez.
Talán ismerős a helyzet, amikor egy pohár ital mellett a barátaiddal üldögélsz és azzal múlatjátok az időt, hogy lehetetlen kérdéseken gondolkodtok. Néha jókat röhögtök, néha kicsit összevesztek, de viszonylag hamar ejtitek a témát. A görög Menelaos Apostolou azonban nem hagyta annyiban: tudományos vizsgálódás tárgyává tette a fenti dilemmát.
Egy kis féltékenység igazából belefér egy normális párkapcsolatba. Valószínűleg mindannyian átéltük már ezt az érzést egy vagy több alkalommal, kisebb vagy nagyobb mértékben. Azokban a pillanatokban érzünk így, amikor úgy tűnik, valami kikezdi a párunk és köztünk lévő különleges kapcsolatot, és attól tartunk, hogy az, akit szeretünk, lecserél bennünket valaki másra.
Életmesékről, a családi történetek átkeretezéséről, testvérféltékenységről és a szülő elvesztéséről is szó volt azon az előadáson, amelyet dr. Kádár Annamária pszichológus tartott október elején Szigethalmon az Országos Könyvtári Napok keretein belül. A szerzőnő legújabb, az érzelmi intelligenciát fejlesztő meséket tartalmazó könyve november közepén jelenik majd meg.
Faggatod, követed, nyomozol utána, sőt, próbálod megváltoztatni? A féltékenységed a kapcsolatotok kárára is mehet.
