Ha gyakran rendelsz ételt, elfelejtesz enni, vagy hetekig ugyanazt a fogást eszed, nem biztos, hogy a lustaság jele, lehetséges, hogy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar húzódik meg a háttérben.
Rosszaság, túlságosan megengedő nevelés vagy divatként terjedő kifogás: az ADHD-t, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitási zavart ma is számos tévhit és előítélet övezi.
Minden hiperaktív lánygyermekre három fiú jut, felnőttkorban ellenben azonos az ADHD tüneteit mutató férfiak és nők aránya. Mi okozhatja ezt a különös eltérést? Svájci kutatók ennek próbáltak utánajárni.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) kezelése sok esetben egyszerűen egy gyógyszer felírását jelenti. Az ADHD tüneteinek enyhítésére ugyanakkor számos nagyszerű módszer létezik, melyeknek a gyógyszerekkel ellentétben nincsenek negatív mellékhatásaik. Ezek ráadásul hiperaktivitás és figyelemzavar nélkül is rendkívül hasznosak.
Nem kell, hogy szenvedés legyen a tanulás a hiperaktív figyelemzavarral (ADHD) diagnosztizált gyermekek számára, ha segítünk nekik abban, hogy az erősségeikre támaszkodjanak, illetve ha megfelelő módszereket és körülményeket biztosítunk számukra a tanuláshoz.
Hogy minek köszönhető az ADHD-diagnózisok drámai emelkedése a nagyvilágban? Részben annak, hogy túl sok embernek fűződik anyagi érdeke ahhoz, hogy ez a “járvány” folytatódjon. De ez csak egy a számos összetevő közül, melyekre Thomas Armstrong pszichológus legújabb könyvében rávilágít.
Eleinte kemény az együttélés egy ADHD-val diagnosztizált személlyel, de minden tünetre van jó megoldás. Csak foglalkozni kell vele.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy felborult a rendszer a mindennapjaimban és az ő kaotikus világához kezdek idomulni.
Mivel a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar egy életre szól, érdemes inkább kihívásként vagy küldetésként felfogni, mintsem ellenségként tekinteni rá. Szerzőnk egy ADHD-val diagnosztizált férfi felesége.
Szétszórtak, figyelmetlenek, rendetlenek, engedetlenek, lázadók. Ilyennek látja őket a környezetük, és ezért érzik azt, hogy semmirekellőek. Pedig nagyon is értékes tulajdonságok ezek, ha egy kicsit más szemszögből figyeljük meg és más kontextusba helyezzük őket. A baj nem az ADHD-val diagnosztizált emberekkel, hanem leginkább a társadalom hozzáállásával van.
Az eddigi defínició inkább a gyerekekre koncentrált, így sok felnőtt problémái eddig diagnosztizálatlanok maradtak. Most egy hat itemből álló kérdéssor segíti a kutatók munkáját. Te hogy válaszolnál a kérdésekre?
