Rosszaság, túlságosan megengedő nevelés vagy divatként terjedő kifogás: az ADHD-t, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitási zavart ma is számos tévhit és előítélet övezi.
Pedig a gyerekek akár 3-5 százalékánál előforduló tünetegyüttes felismerése és megértése elengedhetetlen a sikeres kezeléshez. Dr. Herczegfalvi Ágnes neurológus főorvos, a Czeizel Intézet szakértője segítségével összegyűjtöttük a leggyakoribb félreértéseket.
A hiperaktivitást nem a rossz gyerekek mentségére találták ki
Az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), vagyis a neurológiai-pszichés zavar okozta tünetegyüttes már az 1980-as évek óta hivatalosan is létező diagnózis, a közgondolkodás azonban még manapság is kétkedve tekint az irányító funkciók sérüléséből származó zavarokra. Leggyakoribb tünetei a figyelemzavar, a motoros nyugtalanság, a szertelenség, az impulzivitás, amit sokan fegyelmezetlenségnek, rendetlenségnek tekintenek.
Az ADHD kezelése a gyermekpszichiáterek feladata, bár gyakran a gyermekgyógyász vagy gyermekneurológus találkozik ezzel a problémával. Az utóbbiak feladata, hogy felismerjék, nem rosszaságról vagy túlságosan megengedő nevelésről van szó. Emellett, ha szükség van rá, kivizsgálják, hogy van-e valamilyen neurológiai betegség a háttérben, és ha kizárták azt, a gyerekeket a gyermekpszichiátriai rendelésre irányítsák.
Ki fogja nőni?
Sajnos gyakran előfordul, hogy a szülők nem ismerik fel a tüneteket, vagy úgy gondolják, idővel kinövi a gyerek, ezért nem is fordulnak szakemberhez a problémákkal. Pedig a gyerek megfelelő terápia nélkül könnyen megkaphatja a rossz, nemtörődöm, lusta bélyegeket, amik további önértékelési zavarokhoz és a közösségekből való kiközösítéséhez vezethetnek. Ha a gyermek 12 éves kora előtt rendszeresen tapasztaljuk a figyelem fenntartásának nehézségét, a feladatok megszervezésével és befejezésével kapcsolatos problémákat, feledékenységet, folytonos babrálást, fészkelődést, türelmetlenséget, sok beszédet, mások félbeszakítását és az állandó nyugtalan mászkálásból származó kisebb-nagyobb baleseteket, érdemes szakemberrel konzultálni.
Fontos a személyre szabott kezelés
A megfelelő, egyénre szabott terápia kiválasztása a szakemberek feladata. Gyógyszeres kezelést csak pszichiáter írhat fel, és csak nagyon indokolt esetben. Azt mindig megelőzi egyéni vagy csoportos fejlesztés, viselkedésterápia, amihez minden esetben a szülők és a gyerek közvetlen környezetének együttműködése is szükséges. Felnőttkorban célzott tréningekhez és kognitív terápiákhoz is fordulhatunk segítségért.
A kezeletlen ADHD negatívan befolyásolhatja a gyerekek iskolai előmenetelét, mivel nehézséget okoz számukra a fokozott koncentráció, a szabályok, keretek betartása. Ez azonban nincs összefüggésben a képességeikkel, hiszen gyakran kiemelkedő intelligenciával és kreativitással rendelkeznek, az intézményi keretek között hátrányként fellépő tulajdonságaikból előnyt kovácsolva sikeres művészekké, vállalkozókká, vezetőkké válhatnak, ezért érdemes mindent megtenni az ADHD-s gyerekekért.
