Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Christian Dior „New Look” kollekciója teljesen új korszakot nyitott a divatban, miközben Coco Chanel nyíltan támadta a nőies, extravagáns stílust. Két ikonikus tervező, két teljesen eltérő nőideál és egy rivalizálás, amely örökre átírta a luxusdivat történetét.
Senki sem tudott úgy rivalizálni – és odaszólni –, mint Gabrielle „Coco” Chanel. Amikor vetélytársára, Elsa Schiaparellire utalt, aki nem rendelkezett hivatalos szabászati képzettséggel, gúnyosan „az az olasz művész, aki ruhákat készít” néven emlegette. Amikor a tervező Paul Poiret azt kérdezte tőle, miközben feketében látta, hogy kit gyászol, így felelt: „Önt, monsieur.” De Chanel éles szavait senki sem érezte olyan kíméletlennek, mint Christian Dior, aki 1940-es évek végén jelent meg a párizsi divatvilágban, és pillanatok alatt meghódította azt.
A rivalizálás kezdete
Minden ott kezdődött mikor Dior 1947 februárjában bemutatta a később „New Look” irányként elhíresült első párizsi kollekcióját. Ebben a kollekcióban Dior visszahozta a karcsúsított derékvonalat, a bő, rétegzett szoknyákat és a látványos sziluetteket, amelyek radikálisan szakítottak a háború éveinek visszafogott, funkcionális öltözködésével. A kortárs divatkritikusai, köztük Carmel Snow, a Harper's Bazaar akkori főszerkesztője, azonnal forradalomként értelmezték a bemutatót.
A Chanel által képviselt esztétika ezzel szemben a női ruhatár felszabadítására épült: az egyszerű, kényelmes szabások és a praktikusság elsődlegessége mind azt a modern nőképet szolgálták, amelyben a ruházat nem korlátoz, hanem mozgásteret ad. A Dior-féle új sziluett ennek az ellenpontját jelentette: visszatérést a hangsúlyosan dekoratív, már-már teatralitásba hajló nőiességhez.
Két nőideál ütközése
Chanel 1910-ben, 27 évesen nyitotta meg első önálló üzletét Párizsban. Amit akkor csinált, forradalminak számított a korszakban. Kollekcióit a praktikusság és a sokoldalúság jellemezte, ami szakított a hagyományos haute couture irányokkal: beemelte a női divatba a sportos és férfias ruhadarabokat – sokat inspirálódva a matróz- és katonaöltözet elemeiből. Szoknyái derékpánt nélkül készültek, dobozformájú zakóin a díszítés pedig katonás gombokkal és fonott szegélyekkel egészült ki. Ruhái egyszerűek, férfias hatásúak voltak, és a mindennapi élet valós igényeire készültek, a független nő képét erősítve. Ehhez képest Dior egészen más irányt képviselt.
A háború utáni világban Dior kielégítette a felgyülemlett igényt a látványos divatra olyan kollekciókkal, amelyekben a gazdagon rétegzett tüllszoknyák, hosszú selyemruhák és karcsú derékvonalak domináltak. Egyes darabok, mint a híres Junon ruha, pávatollakra emlékeztettek, gyöngyökkel és hímzéssel borítva. Az utóbbi modell „testvérpárja" volt az ultranőies Vénusz ruha, ami végtelen mennyiségű tüllrétegből állt és egy nyíló virág képét idézték (Diort élete végéig inspirálták a virágok). Ezek a ruhák nem feltétlenül voltak kényelmesek, de a tény, hogy a visszahozták a fantáziát a modern világba, meghatározóvá tették a tervező hangját a divat birodalmában.
Chanel éles kritikái
Gabrielle nem rejtette véka alá véleményét az új irányról. A Dior-kollekciókat több alkalommal is kritizálta, azokat túlzóan díszítettnek, a női testet tárgyiasítónak titulálta. A New Look-ról egyszer így fogalmazott:
Nézzék, milyen nevetségesek ezek a nők. Olyan ruhákat viselnek, amelyeket egy férfi tervezett, aki nem érti a nőket, soha nem volt velük kapcsolatban, és arról álmodik, hogy ő maga is egy legyen közülük.
Chanel úgy vélte, Dior visszarántja a nőket a 19. századi ideálokhoz, amelyekben a nő inkább dísztárgy, mint önálló személy. Egyik híres mondása szerint: „Dior nem nőket öltöztet. Bútorokat kárpitoz.” Hozzátette azt is, hogy egy Dior-ruhában ülő nő úgy néz ki, „mint egy régi karosszék”. Dior ugyanakkor ritkán reagált nyilvánosan Chanel kritikáira, emlékirataiban pedig elismerően írt róla. Úgy fogalmazott: „Chanel személyisége és ízlése egyaránt stílust és elegáns tekintélyt képviselt.”
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A későbbi években egyik márka hatása sem gyengült, mindkettő párhuzamosan épült tovább. A Dior-ház a látványos haute couture irányt vitte tovább, míg a Chanel a letisztult elegancia és a hordhatóság esztétikáját. A divattörténet mindkét márkát alapvető referenciapontként kezeli, hiszen két eltérő nőképet és divatfelfogást határoztak meg. Napjainkban a Chanel kreatív vezetője Matthieu Blazy, míg a női kollekciókért a Dior élén Maria Grazia Chiuri felel, aki első nőként került a divatház kreatív igazgatói pozíciójába.
Nem Chanel volt az egyetlen, aki forradalmasította a női öltözködést – a miniszoknya feltalálója legalább ugyanakkora ikon volt.
