feminizmus 4 - Dívány

A ’80-as években több nő dolgozott programozóként, mint ma. Akkor 35 százalék volt az arányuk, napjainkban 20 százalék körüli, itthon max. 15, de nincs pontos adat – mondta a TEDxLibertyBridgeWomen-en tartott előadásában Vásárhelyi Orsolya adattudós. Orsi kollégáival mintegy 7 millió szoftverfejlesztő adatait felhasználva igyekezett megérteni, a nők miért sikertelenebbek ezekben a közösségekben. Annak ellenére, hogy az első programozó is nő volt, sőt, a két világháború között főleg nők dolgoztak ezen a területen. Mi történt velük? Miért lenne fontos, hogy ismét nagyobb arányban vegyenek részt a technológiai újításokban? Egyáltalán, létezhetnek-e előítéletmentes algoritmusok egy előítéletekkel teli világban? Interjú optimalizációról, diszkriminációról és a Trónok harcáról.

Egy apró kansasi falu férfijait idegesítették a feministák, ezért titokban egy nőt jelöltek polgármesternek. Aztán meglepődtek, amikor megválasztották, és még jobban, amikor kiderült, hogy képes ellátni a feladatát. Így lett Susanna Salter az Egyesült Államok első női polgármestere.

Az első brit születésszabályozási klinika létrehozója és Anglia első szexkézikönyvének írója, Marie Stopes kiváló tudós és harcos feminista volt, megítélése azonban korántsem makulátlan. Lelkes támogatója volt ugyanis a nácik által is felkarolt fajnemesítés, az eugenika „tudományának”.

A katolikus szerzetesnőt sokan sokféleképpen nevezték: a köznyelvben szürke nővérnek, a jeruzsálemi Jad Vasem intézet szerint viszont ő a „világ igazainak” egyike, saját álnevének vezetékneve szó szerinti jelentését, a Nemest választotta, és igen, megkapta a férfi jelzőt is, mivel annak idején olyan kitartással és határozottsággal küzdött a nőkért, az elesettekért, a kiszolgáltatottakért.

Előfordult már veled is, hogy kritizáltál egy nőt a kinézete miatt? Szerettél volna úgy kinézni, mint a magazinokban a modellek? Ennek érdekében pedig szinte bármilyen diétát hajlandó vagy követni? Biztos vagyok benne, hogy ezek közül legalább az egyik előfordult már veled is.

Ha minden ember szabadnak született, hogy lehet, hogy minden nő rabszolga? – teszi fel a kérdést Mary Astell, az első angol feminista író. Nemcsak a nők tanuláshoz való jogához ragaszkodott, de alternatívát kínált az „apácazárda vagy házasság” dilemmára is.

Mielőtt Joan DelFattore, a Delaware Egyetem nyugalomba vonult professzora a szinglik egészségügyi gondozásáról kezdett volna írni, angol irodalmat tanított. Egészen új nézőpontból mutatja meg az egyik leghíresebb opera mai szemmel szinte beteges nőábrázolását.

Tegyük fel, hogy rajtad kívül csak férfiak vesznek részt egy problémás szerhasználók számára indított csoportban. A többségük lenéz azért, mert nő létedre függőséggel küzdesz, hiába vannak nekik is hasonló nehézségeik. Amikor arról beszélgetnétek, hogy ki miért nyúlt a drogokhoz, nehezen nyílsz meg. Hogyan is osztanád meg a csoporttal a téged ért traumák történetét? Nem akarod nekik elmondani, hogyan bánt veled évekig az apád vagy később a partnereid. Miért olyan kevés a kifejezetten nőkre szabott program, csoport, terápia, ahol te is nagyobb biztonságban éreznéd magad? Erről kérdeztük dr. Kaló Zsuzsa pszichológust, drogkutatót, a Bevezetés a szerhasználó nők világába című könyv szerzőjét.

Az 1600-as években nőként érvényesülni megközelítőleg lehetetlen volt, a feminizmus fogalma még több mint 200 évig nem is létezett. Ebben a korban élt, alkotott és érvelt Margaret Cavendish, más néven Őrült Meg.

A hagyományos indiai családokban a nők szerepe az engedelmességre korlátozódik: arra, hogy tiszteljék édesapjukat, férjüket, és csendben kövessék a számukra előírtakat. Ez a szerepfelfogás még ma is élénken jelen van az indiai társadalomban – állítja Deepa Narayan pszichológus-antropológus és aktivista, több mint 15, a nők helyzetével foglalkozó könyv szerzője.

Bár sokféle igazság megfér egymás mellett, a hazugság mégis egyértelműen és jól körülhatárolhatóan azonosítható. Akkor is, ha politikus mondja, a médiagépezetből árad feléd, a pszichológusod nyugtat vele vagy a házastársad szövi köréd hosszú éveken át. Hogyan lehetne felismerni még azelőtt, hogy valami végzetes történne? Ebben segít Tisza Kata Most. – Túlélő leszel, nem áldozat című könyve. A progresszív, kevert műfajú kötetről a szerzővel beszélgettünk, aki azt is elárulta, miért nem elég szexi fehérneműket vásárolni és mosolyogva tűrni, mit tanult, amikor a nyugdíjasklubokat járta és mi a tudatosság ára, amit mégis érdemes vállalnunk, mert csak így lehetünk önazonosak.

A nők egyenjogúságát hirdető, progresszív szellemiségű férfiak is gyakran várják el partnerüktől, hogy ő végezze a háztartási feladatok nagy részét – derül ki egy kutatásból.