Tudtad, hogy Weöres Sándor Galagonyája valójában szerelmes vers?
Az őszi tájban izzó galagonya képét Weöres Sándor egy életre a gyerekek emlékezetébe véste, pedig a verset nem óvodai memoriternek, hanem szerelmi vallomásnak szánta.
Az őszi tájban izzó galagonya képét Weöres Sándor egy életre a gyerekek emlékezetébe véste, pedig a verset nem óvodai memoriternek, hanem szerelmi vallomásnak szánta.
Vajon mi a mesterséges intelligencia jövője? Tényleg tartanunk kell tőle, hogy a technológia az emberiség ellen fordul? Dr. Gyimóthy Tibor, a Szegedi Tudományegyetem Mesterséges Intelligencia Kutatócsoportjának a vezetője válaszolt a kérdéseinkre.
Mesélő színészek, élő közvetítésben felolvasó hírességek, webkamera elé telepedett nagymamák. A járványhelyzetben az emberek összefogtak, hogy segítsék azokat, akiket a vírus nehéz helyzetbe sodort, legyen szó a magukra maradt idősekről vagy a leterhelt szülőkről és a külvilágtól elszigetelt csemetéikről. A Blum program közösségi olvasás projektje egy negyven napig íródó, interaktív mese megalkotására hívja az óvodáskorú gyerekeket. Boldizsár Ildikó meseterapeutával, a projekt fővédnökével beszélgettünk.
Vámos Miklós legújabb regénye olyan korba kalauzol minket, amit nehéz elfelejteni vagy feldolgozni. Az íróval a Dunapestről beszélgettük.
Budajenő sárguló fákkal szegett utcáira álmos köd telepedett. Szerda reggel van. A helyi általános iskola tornatermének falain gyerekzsivaj szűrődik át, egy cirmos macska iszkol át az úttesten, a takaros parasztházak éberen várják haza lakóikat. Egyetlen kapu előtt parkol autó, ebből sejtem, hogy megérkeztünk Ormós Gabriellához a Jenői Pékségbe.
Mikor mondhatjuk valakire, hogy jó ember? Ha elnyeri a béke-Nobel-díjat? Ha környezetvédőként a kihalás szélére sodort fajok túléléséért küzd? Vagy ha egyszerűen önzetlenül segít a rászorulókon? Nem adhatunk egyértelmű választ a kérdésre, mindannyian másként hozhatjuk ki a legtöbbet földi létünkből. Egy biztos: Füleki Anita kisdiákjai nagy eséllyel válnak értékes felnőttekké, bármilyen úton induljanak el az életben.
„Akarsz-e élni, élni mindörökkön, / játékban élni, mely valóra vált? / Virágok közt feküdni lenn a földön, / s akarsz, akarsz-e játszani halált?” – írta versében Kosztolányi Dezső mindössze huszonhét évesen. Ekkor már több mint két évtizede a halál gondolatával kelt és feküdt.