A hosszú és jó kapcsolat titka egyszerű – elméletileg, a valóságban azonban az egyik legnehezebb dolgot követeli meg tőlünk: az empátia a kapcsolatok szuperhősévé válhat, ha képesek vagyunk kicsit kilépni az egótornyunkból, és a másik szemszögéből vizsgálni konfliktusainkat.
Ismerős a helyzet, amikor valaki épp elmond egy személyes történetet, de te alig találod a szavakat, csak esetlenül tudsz reagálni? Segítünk, hogy legközelebb ez már ne így legyen! Avagy mit javasolnak a pszichológusok, hogyan beszélgessünk azzal, aki épp nehézségeken megy keresztül?
Alapvetően mindannyiunknak szüksége van arra, hogy érzéseinket, megéléseinket és gondolatainkat mások megértsék és elismerjék. Mégis kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a környezetünk megpróbálja érvényteleníteni és elbagatellizálni ezeket. Mire érdemes figyelnünk, ha az érzelmi érvénytelenítés áldozatai lettünk?
Noha az IQ-teszt hasznos iránytű lehet, néhány más személyiségjegy is együtt járhat a magas intelligenciaszinttel. Ha az IQ-teszted nem mutat kimagasló eredményt, könnyen lehet, hogy más területeken az intelligenciád bizony nagyon is fejlett, egyszerűen nem a megfelelő teszted végezted el.
Gyakran nem a nagy dolgok, hanem az apróságok segítségével éreztetheted a számodra legfontosabb személyekkel, hogy mennyire fontosak számodra, és mindig szíveden viseled a sorsukat. Napjaink rohanó világában sokan úgy érzik, nincs elég idejük rá, hogy kimutassák törődésüket családtagjaik, közeli barátaik részére, pedig ez egyáltalán nem nehéz.
Philip Zimbardót, a stanfordi börtönkísérlet révén világhírt szerzett pszichológiaprofesszort a gonoszság megismerése és hosszas tanulmányozása után ma már leginkább az foglalkoztatja, hogyan lehet előcsalogatni az emberekből a jót. Ehhez kapcsolódik az a nagyszabású összefogás és izgalmas kísérlet is, melynek köszönhetően egyre gyakoribb vendég nálunk.
Az empátia képessége – bár lelkileg megterhelő is lehet a mások érzéseire való ráhangolódás – hatalmas adomány. Kutatások sora és a legtöbbünk élettapasztalata is bizonyítja, hogy a boldoguláshoz sokszor még az ambíciónál, képességeknél vagy az intelligenciánál is fontosabb lehet, hogy embertársaink érzéseit, verbális és nonverbális jeleit a lehető legjobban értsük.
Jó, hát ilyeneket én is tudok mondani neked, fut át rajtad, amikor a partnered egy vita hevében elkezd durva dolgokat a fejedhez vágni. A konfliktus pillanatok alatt eszkalálódik: ádáz harc indul köztetek, hogy ki-ki bebizonyítsa a saját igaza felsőbbrendűségét. Személyeskedés, régi sérelmek, egymás minősítése. Mindent beleadtok, és miközben rengeteg sérülést okoztok egymásnak, egyre távolabb sodródtok a kiinduló helyzettől, annak megoldási lehetőségeitől. Hogyan lehet megelőzni ezt a negatív spirált?
Mesékre márpedig szükségünk van, ez nem vitás. Vitázunk azonban – különösen mostanában – azon, hogy milyen mesékre van szükségük a gyerekeinknek. Elég-e az, ha egyszerűen szeretik hallgatni? Vagy a felnőttnek kell szeretnie? Nevelnie kell egy mesének vagy inkább csak szórakoztatnia? Pszichológus szakértőink ez alkalommal ezen a kérdésen gondolkodtak el.
„Már megint elcsesztem.” „Totál idióta vagyok”. „Hihetetlen, hogy még mindig itt tartok.” Ismerős mondatok? Bár időnként mindannyian beleesünk a túlzott önkritikusság csapdájába, vannak, akiknél a legkisebb hiba is a negatív belső beszéd gyötrő hullámait indítja el, hogy aztán órákig azon pörögjenek, mit csináltak rosszul. Szerencsére van kiút: az önmagunkkal szembeni túlzott szigor ugyanúgy megváltoztatható, mint bármilyen más szokásunk. De csak akkor, ha tudjuk, milyen tényezők tartják fenn.
A másokkal való együttérzésnek sokféle formája lehet. Segíthetünk egy szorult helyzetben lévő családtagunknak vagy barátunknak, de kiállhatunk és támogathatjuk a társadalmi kisebbségeket is.
Bölcsesség? Manapság túl porosnak, misztikusnak, átfogónak hangzik. Megszoktuk, hogy olyan korban élünk, amikor maximum egy szűk területen vagyunk képesek szakértelemmel bírni, míg más kérdések kapcsán könnyen elveszünk az információk áradatában. Holott a bölcsesség elérése évszázadokon keresztül az emberi élet egyik csúcsteljesítménye, végcélja volt – nem véletlenül. Mennyire jellemző ránk, és miben érhető tetten?
